/Kiemelt képünk illusztráció/
Boldog család voltak, de egy napon minden megváltozott
Vjacseszlav “Szláva” Jalov édesanyjával és négy fiatalabb testvérével élt Ukrajnában. Szláva legnagyobb gyermekként mindig besegített az anyukájának.
Hamar önálló lett és 12 évesen már kisebb munkákat is elvállalt. Dolgozott már az építőiparban, de takarítóként és festőként is. Az anyukája nem örült neki, hogy ilyen fiatalon ennyit dolgozik, de ő azt mondta, kisebb testvéreinek is példát szeretne ezzel mutatni.
Boldog család voltak, nagyon szerették egymást és összetartottak. Egy napon azonban minden megváltozott. Kitört a háború. Sokan elvesztették az otthonukat és a szeretteiket – és így történt ez Szláva családjában is.
TEXTSTART:33057csalad:TEXTSTOP
„A karjaimban halt meg”
Egy márciusi nap volt. Szláva vásárolni ment az édesanyjával. Ketten indultak, de már csak egyedül ment haza. Édesanyja halálát a gránátok okozták.
A fiú így emlékezett vissza a tragikus napra:
“A karjaimban halt meg. Próbáltam megmenteni, de …”
Csoda, hogy ő életben maradt. Édesanyja mindössze 37 éves volt. Utolsó szavai azok voltak fia számára, hogy „Jól vagyok”.
TEXTSTART:33057csalad2:TEXTSTOP
Szláva sokáig ült édesanyja mellett, de aztán összeszedte magát és hazament. Testvéreinek mondania sem kellett semmit, azonnal megértették, hogy mi történt. Kisebbik húga azt kérdezte, hogy meg lehetett-e volna menteni, de nem tudta, hogy mit feleljen.
A gyerekek nemcsak az édesanyjukat vesztették el, hanem később az otthonukat is, hiszen a háború azt sem kímélte.
A fiú végül úgy döntött, hogy elmenekül és egy biztonságosabb helyre viszi a testvéreit, el innen, el Donyeckből.
„Azt akarom, hogy legyen gyerekkoruk”
A 18 éves fiú a nyugat-ukrajnai Lviv régióba vitte a testvéreit. Egy barátja segített neki a költözésben. Önkéntesek gyűjtöttek számukra pénzt, hogy legyen egy új otthonuk és bútoraik.
A fiú azt mondja, hogy édesanyja ad neki és a testvéreinek erőt. Minden nap gondolnak rá és imádkoznak.
Felvette a gyámságot is, hogy a testvérei ne kerüljenek árvaházba.
TEXTSTART:33057csalad3:TEXTSTOP
Bár a háború mindent elvett tőle, ő szeretné a testvéreinek megmutatni, hogy van fény az alagút végén.
“Azt akarom, hogy legyen gyermekkoruk. Nem akarom, hogy vége legyen az életüknek. Azt akarom, hogy szép és izgalmas jövőjük legyen. Tudom, hogy képes vagyok erre” – mondta.
A testvérei már iskolába járnak, hála a fiúnak. Ő pedig főz, mos, takarít és segít nekik a házi feladatban. Miközben ő is szeretné befejezni tanulmányait. Orvos szeretne lenni.
Úgy érzi, hogy édesanyja minden lépését figyeli fentről, és segít neki, hogy talpon tudjon maradni.
A fiatal fiú egy alapítványt is létrehozott, amivel az a célja, hogy a hasonló helyzetbe került gyerekeken segítsen.
Indexkép: Depositphotos.com
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak