A pöszeségről

4,5-5 éves korra az élettani pöszeség – megfelelő akusztikus és motoros fejlődésnél (autokorrekcióval) – magától javul. Megfelelő beszédfejlődés során először észreveszi a gyermek a környezete rossz ejtését, de a sajátját még nem, pl. a sapka szó helyetti szapka ejtésnél így javít: nem szapka, hanem szapka. A következő fok, amikor már a saját hibáját is érzékeli: nem szapka, de nem tudom kimondani, majd végül, amikor már ténylegesen javít: nem szapka, hanem sapka. Mivel az élettani pöszeség teljesen fiziológiás, emiatt a gyermeket nem kell terápiában részesíteni.

Azonban amennyiben 4,5-5 éves kor körül még mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor már pöszeségről beszélünk. A pöszeség érinthet egy és több hangot egyaránt. Amennyiben csak néhány hangnál van gond, részleges, míg 10-nél több hang érintettsége esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség tünete lehet hangkihagyás (pl. h hang kihagyása), felcserélés (pl. s hang helyett sz hang ejtése), és torz ejtés egyaránt (pl. sz hang ejtése úgy, hogy a nyelv hegye kicsúszik a fogak közé). A legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már egy enyhébb hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz vezethet. A pöszeség hátterében állhat emellett a motoros kivitelezés, illetve az akusztikus észlelés zavara. A motoros problémák, valamint renyhe nyelv esetében gyakori ok, hogy nem szoptatta az anya a gyermeket csecsemőkorában, hanem kivágott cumisüvegből etette, így elmaradt a kellő izomtréning. Sokszor lenőtt nyelvfékkel is találkozhatunk. Ezek felvágására abban az esetben van szükség, ha a gyermek E-hang állásban a nyelvét nem tudja felemelni a felső foga mögötti íny területére.

A pösze gyermekek logopédiai szűrése minden évben megtörténik az óvodákban. Szakszolgálatunk logopédusai szeptemberben a nagycsoportosok, januárban pedig a középső csoportosok körében végeznek artikulációvizsgálatot. A beszédvizsgálat alapján eldől, hogy szükséges-e a logopédiai kezelés, melyet kiegészíthet még, pl. orvosi (fül-orr-gégészeti) vizsgálat, illetve fogszabályozás is. Amennyiben problémát találunk, a gyermeket előjegyzésbe vesszük, és amint lehet, a beszédhibák súlyosságának figyelembe vételével terápiában részesítjük. Természetesen a felvételkor előnyben részesülnek azok, akiknél több hangra terjed ki a pöszeség. Általában a kizárólag R hangot nem megfelelően ejtő óvodás gyermeket csak második félévben vesszük fel. Náluk, miután az R a legnehezebben kivitelezhető, legkésőbb kialakuló beszédhang, gyakori a spontán javulás is. Szeptemberben az iskolában is elvégezzük az artikulációvizsgálatot, és akinél szükséges, folytatjuk a terápiát.

Fontos hangsúlyozni, hogy a terápia hatékonyságához lényeges a szülők és a pedagógusok következetes együttműködése a logopédussal. Amennyiben nincs meg az otthoni rendszeres gyakorlás – a logopédus instrukciói alapján – akkor nem lesz megfelelő a fejlődés, vagy akár eredménytelen is lehet a terápia.

Lényeges továbbá, hogy a tájnyelvi ejtés nem tartozik a pöszeség körébe.