Szokták mondani, hogy nincs rossz zongora, csak nem eléggé felkészült zongorista. Komoly feladat a zongoramûvészeké, hiszen minden koncertteremben más-más zongora található, csak kevés mûvész élhet azzal a lehetõséggel, hogy saját hangszerét szállíttatja egy-egy hangversenyre. Egy jó zongoristától tehát elvárható, hogy különbözõ gyártmányú zongorákon, azok technikai és hangzásbeli lehetõségeit megismerve, és ezekhez alkalmazkodva minõségi produkciót nyújtson.
Hogyan juthat el ilyen magas szintre a tanuló?
Kezdõként nyilvánvalóan minden zongorista megtanul szépen billenteni, még a tanulási folyamat elején. Ki könnyû, ki nehéz billentésû zongorán. A vizsga- és koncerthangszer nyilvánvalóan más, mint amin tanul. Más a billentyûk súlya, más az érzékenysége, más a dinamikája, a produkciók is különbözõek lesznek. Ezzel a problémával tehát már alsó fokon is találkozunk. Késõbb, amikor komolyabb, igényesebb mûvek kerülnek repertoárra, egyre jobban érzékelhetõ a hangszerek közötti különbség. Érdemes tehát már alapfokon, de legkésõbb középfokon megismerkedni különbözõ hangszerekkel, játszani egy-egy Steinway, Bösendorfer, Bechstein, Kawai zongorán. Ugyanazt a darabot eljátszva ezeken a zongorákon más-más lesz az akusztikai élmény, és egyedi billentésmód alakítható ki. Elõször meg kell tanulni a mûveket, ki kell alakítani a tökéletes hangzásképet, majd a különbözõ zongorákon rászabni a mozdulatokat.
Milyen a jó tanulóhangszer?
{HASONLOCIKKEK}Nemcsak egy jó zongoratanár, hanem egy kiváló zongora is nélkülözhetetlen feltétele az eredményes tanulásnak. Abból kiindulva, hogy az ujjakat és a fület is mûveljük, mindenképpen széles dinamikai tartománnyal rendelkezõ hangszer szükséges. Fontos, hogy érzékenyen reagáljon minden mozdulatunkra, hûen közvetítse zenei gondolatainkat. Az igénybevételtõl függõen az is lényeges, hogy strapabíró legyen. A billentés nehézsége függhet a tanuló korától, és aktuális tudásától. Kezdetben érdemes lehet egy könnyebben kezelhetõ zongorát vásárolni, hogy fizikailag ne legyen túlságosan megterhelõ, késõbb célszerû komolyabb, súlyozottabb hangszerre váltani. A Steinway & Sons többek között ezért hozott létre két új márkát: a Boston-t, mely gépsoron készül ugyan, de mechanikáját tekintve lényegében megegyezik a kézi munkaerõvel készített Steinway zongorákkal, és komoly hangszernek számít, illetve az Essex-et, mely könnyebb billentésû, és maga a Steinway is tanulóknak ajánlja. Éppen a könnyû kezelhetõsége miatt szereztem be egy Essex zongorát a Hangrózsa Zongoraiskola számára. Errõl a hangszerrõl és a Steinway zongoracsaládról bõvebben a http://www.zongoraiskola.info/zongoram oldalon olvashatnak, illetve megtekinthetnek egy interjút is Cseke Lászlóval, az Opera Zongoraterem cégvezetõjével.
Jó tanulást és sikeres hangszerválasztást kívánok minden zongorán tanuló növendéknek!
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri