Bochkor Gábor

• Terveztek másik babát is?
• Először még élvezzük az első gyermek örömeit és az ezzel járó fáradságos munkát is.
• Fontosnak tartod, hogy szülessen egy kistestvér is?
• Szocializációs szempontból mindenképpen. Ha valaki egykén cseperedik fel, és esetleg még bölcsibe, oviba sem adják, és így kerül be iskolába, az első igazi közösségbe, az nem biztos, hogy szerencsés. Fontos, hogy a kisebb közösségekben kialakuló különböző hierarchiákat időben megtapasztalhassa.
• Gondolkoztatok már azon, hogy milyen óvodába adjátok a kicsit?
• Nem nagyon beszéltünk még erről. Nekem nagyon jó emlékeim vannak az óvodáról. Apukám újságíró volt, anyukám külkeres, így én külkeres óvodába járhattam. Valahol a Gellért hegyen volt, lehet, hogy ma már meg sem találnám. Kertje volt, medencéje, volt favillamos, imádtam odajárni. Három éves koráig még ráérünk, fontosnak tartom, hogy járjon óvodába
• Hogy tudod megosztani magad a munka és a család között?
• Az én időbeosztásom elég furcsa. Fél ötkor kelek, reggel 10-kor vége a teendőmnek. Egy átlagos hétköznap délben már otthon tudok lenni. Nóri már éppen ebédel, az az egyetlen szilárd kajás jelenleg még. Akkor abban részt veszek, hát imádom, amikor a céklát köpködi, a sütőtök például sokkal nehezebben jön ki a ruhából, mint a cékla, érdekes módon, legalábbis nálunk. Utána Nóri alszik, nekem is van egy kötelező délutáni alvásom, aztán megint találkozunk. Négy – öt óra felé megint egymáséi vagyunk, egészen a lefekvésig. Fél 8-kor fürdés, fél kilenc körül már alszik.
• Le tudsz Andi válláról venni terhet a háztartással kapcsolatosan?
• Hál Istennek, van egy olyan bébisitterünk, mint a csoda. Szinte családtag. Nóri születésekor a kórházban ismertük meg, mint csecsemős nővért, az első pillantástól beleszeretett a lányunkba. Nagy szerencsénk, hogy ő van nekünk.
• Nem féltek attól, hogy megtörténik az, ami a filmekben elő szokott fordulni, hogy a baba jobban megkedveli a dadust, mint az édesanyát?
• Nem azt csináljuk, mint amerikai sztárpárok, hogy például Mexikóból hozatnak bébiszittert, és akkor le van adva, és amikor csillogni – villogni kell a babával, akkor veszik elő. Amikor belépek a szobába, a lányom meglát és elolvad.
• Mi az, amitől legjobban félted Nórit?
• Hát az élettől. Azt szeretném, hogy legyen boldog, és attól legyen boldog, amit magának talál. Én inkább féltő szemmel figyelem, és ha nagyon nagy butaságot követ el, akkor próbálnám egy kicsit terelgetni. Fontos, hogy találja meg a saját maga útját.
• Félted Nórit a fiúktól?
• Hajjaj. Mindannyiunknak megvoltak a maga nőkalandjai. Ebből pontosan tudjuk, hogy egy ártatlan lányra olykor milyen csalódások várhatnak.
• Meg fogod mondani neki, ha nem tetszik neked egy fiúja?
• Ez egy nagyon nehéz dolog, hogy megmondod-e vagy sem, vagy inkább ügyesen terelgeted. Ha megfelelő partnernek tekinti a szüleit tinédzser korában, akkor ez sokkal könnyebben megoldható.
• Van valami nagyon meghatározó élményed gyermekkorodból, amit kívánsz Nórinak, vagy inkább szeretnéd, hogy elkerülje?
• Nekem az, hogy külföldön élhettem gyerekként, több éven keresztül, nagyon alakította a személyiségemet. Nagyon kívánnám a lányomnak, hogy sokat lásson a világból akár már kisgyermekként is. Sokkal könnyebb boldogulni a világban, ha el tudod fogadni más normáit. Nem csak azt fogadod el természetesnek, ami a közvetlen környezeted, legyen az a szülő, család, vagy akár az országod. Azon túl vannak még más dolgok is és sokkal tágabb lesz a látásmódja, ha más normákat is el tud fogadni.

A Macsópapák című könyvből még többet megtudhatsz cikkünk főszereplőjéről, családjáról, lányáról!