Angeline Jolie és Brad Pitt nagy családdal büszkélkedhet: 3 saját és 3 örökbefogadott gyermekük van. A kicsik híresek jólneveltségükről, nincsenek elkényeztetve. Bár megkaphatnának bármit a világon, még sincsenek a luxushoz szoktatva.
A sztárházaspár folyamatosan jótékonykodik, a legkülönfélébb módokon segítik a rászorulókat – csak kapkodjuk a fejünket, mikor az újabb és újabb jótetteikről hallhatunk.
Most egy poszt erejéig a családi életükbe is betekintést nyerhettünk, az apuka ugyanis megosztott a Facebookon egy rövid történetet, mely velük történt.
Amikor azt hisszük, hogy ennél jobban már nem tudnánk felnézni a házaspárra, mindig tesznek valami olyasmit, amitől még nagyobbá nőnek a szemünkben. Minden szülő példát vehetne róluk az alábbi történet alapján – ha a világ leghíresebb sztárpárja képes időt szakítani ilyen "apró" dolgokra is, ha a gyerekükről van szó, akkor nekünk sem lehet semmilyen kifogásunk. Mindenkit szorít az idő, rohanunk, kapkodunk, senkit sem kerülnek el a napi gondok, melyeket meg kell oldanunk. De az, hogy gyermekünkre elegendő időt és energiát fordítsunk, még ezeknél is sokkal fontosabb. Hogy miért? Brad Pitt tökéletesen megválaszolta. Íme a poszt.
"Késésben vagyok egy fontos találkozóról, rohannom kell” – mondtam, miközben leakasztottam a kabátom a fogasról és elhagytam a házat.
Ahogy elhajtottam, a kislány kettesével szedte a lépcsőket, úgy rohant le utánam. “Várj, várj….” – de már nem voltam ott.
A szája úgy görbült, mint egy összegyűrt papír. “Elfelejtettél nekem búcsúpuszit adni!” – suttogta, a hangja remegett a sérelme súlyától.
Felhívott és így szólt: “Elmentél anélkül, hogy búcsúpuszit adtál volna nekem!” – mondta vádlón. “Sajnálom édesem” – mondtam bűnbánó hangon.
“Nem baj” – mondta, és próbált úgy tenni, mint a felnőttek, ahogy lerakta a telefont.
Rosszkedvűen ette meg a reggelijét, felvette a cipőjét és elkészült.
Ahogy jött le a lépcsőn, az autó begördült a ház elé és megállt. Kiszálltam a kocsiból. Odaszaladt hozzám, az arca úgy ragyogott, mint egy kivilágított karácsonyfa.
“Sajnálom, hogy elfelejtettem” – mondtam, miközben felvettem és megöleltem őt. Nem mondott semmit. Az állkapcsa már fájt a mosolygástól.
15 év múlva senki nem fog emlékezni arra, hogy elkéstem a találkozóról, de a kislányom soha az életben nem felejti majd el, hogy az anyukája és apukája visszafordult és hazajött hozzá azért, hogy adjon neki egy búcsúpuszit!"
Forrás: Facebook
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak