Idegrendszerünk feladata, hogy a beérkező információkat összegyűjtse és az agy felé küldje feldolgozásra, ahol a korábbi emlékeket is figyelembe véve történik meg az ingerek feldolgozása és a rájuk való válaszadás. Ez alapján tudunk különbséget tenni a kellemes simogatás és a fájdalmas ütés között, és ez teszi lehetővé azt is, hogy anélkül menjünk fel a lépcsőn, hogy különösebben odafigyelnénk.
A szenzoros integrációs zavar során ez a rendszer meghibásodott. Hogy mi okozza ezt a hibát, egyelőre nem egyértelmű, a legtöbben a terhesség és a szülés körüli komplikációkat szokták hibáztatni érte. Nem zárhatóak ki azonban a különféle genetikai okok, gyermekkori betegségek, agysérülések és a rendezetlen családi háttér hatása sem. A zavar az értelmi képességeket nem érinti.
A szenzoros integrációs zavar tünetei
Az ebben szenvedő gyerekek vagy túlérzékenyek, vagy érzéketlenek lesznek bizonyos ingerekre. Tipikus jel például, ha a kicsi hisztériás rohamot kap attól, ha a ruha cetlije piszkálja a bőrét, vagy nem képes tolerálni, ha különböző állagú ételeket egyszerre kellene megennie (például főzeléket hússal). Más gyerekek éppen ellenkezőleg, érzéketlenné válnak az érintésre, a fájdalomra. Sok szülőnek elsők között az tűnik fel, hogy kislánya, kisfia tele van kék-zöld foltokkal, és észre sem veszi, és még egy nagyobb elesés sem ríkatja meg.
A mozgásfejlődés zavarára utal a nagymozgások megkésett jelentkezése, később pedig a feltűnő ügyetlenség. Ezeknek a gyerekeknek nehezükre esik az egyensúlyozás, a megszokottnál gyakrabban el- és leesnek. Ezzel összefüggésben félnek is minden ilyen kihívástól, nem szeretnek hintázni, mászókázni. Mozgásukat nem tudják előre megtervezni, egy akadálypálya végigvitele megoldhatatlan számukra – nem azért, mert fizikailag nem lennének rá képesek, hanem mert ez olyan agyi folyamatokat kíván, amelyek náluk nem működnek megfelelően.
A túlérzékenység már csecsemő- vagy kisgyerekkorban is észrevehető. Intő jel, ha a kicsi az anyján kívül senkivel, még az apjával sem marad meg, ha a korosztályában megszokottnál sokkal többet hisztizik, később, ha nehézségekbe ütközik a szobatisztaság tanulása. Iskolás korban a koncentrációs nehézségek és a kóros feledékenység okozza a legtöbb problémát – ők azok a gyerekek, akik mindig elfelejtik megírni a házi feladatot, és otthon hagyják a felszerelésük egy részét.
Beszélünk kell a társas érintkezés zavarairól is, amelyek nem feltétlenül primer tünetek, hanem a már meglévők következményei. Az érintés érzékelésével kapcsolatos problémák igen gyakran öltenek testet verekedős, agresszív viselkedésben – mivel az ütésnél gyengébb ingereket egyszerűen nem veszi az agyuk –, vagy éppen ellenkezőleg, túlérzékenységben, amikor a gyermek nem tűri a simogatást, az óvodában pedig már egy egyszerű, akár véletlen fizikai kontaktust is bántalmazásként él meg. Problémát okoz az is, hogy az érintett gyerekek beszédfejlődése az átlagosnál lassabban indul be, kívülálló számára akár még öt-hatéves korukban is nehezen érthető. A kortársaktól érkező folyamatos elutasítás miatt sokan zárkóznak be, és keresik inkább a náluk fiatalabbak vagy idősebbek társaságát.
A szenzoros integrációs zavar kezelése
A fentebb felsorolt tünetek közül egy-kettő az egyébként rendben fejlődő gyerekekre is igaz lehet, ha azonban a leírtak szinte egy az egyben a te gyerekedre jellemzőek, forduljatok mielőbb szakemberhez! A szenzoros integrációs zavart Ayres-terápiával szokták kezelni. Ennek során három területet – az egyensúlyérzékelést, az érintést és a tartást – fejlesztik. A lehetőség szerinti korai kezelés megelőzheti, hogy a sorozatos kudarcélmények hatására komolyabb probléma lépjen fel a gyereknél, ami igen fontos, a rendellenességet ugyanis nem lehet kinőni.
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak