Elhagytam az anyukájukat, és most utálnak a gyerekeim – pedig már majdnem felnőttek

Gábor története.                                                                                    /Képünk illusztráció/

Szerencsésnek éreztem magam, hogy megadhatom nekik az anyagi biztonságot

A feleségemmel még a gimnáziumban ismerkedtünk meg. Szerelem volt első látásra. Én a focicsapat tagja voltam, sok lány rajongott értem, de engem nem érdekelt senki rajta kívül. Hamar összejöttünk, iskola után sokat lógtunk együtt, és nyaranta a szüleim megengedték, hogy Juli eljöjjön velünk nyaralni. Egyetemre máshová jártunk, de a kapcsolatunk nem szakadt meg, sőt. Már az esküvőt tervezgettük. Minden olyan gyorsan és természetesen történt. 

Az esküvő után tele voltunk tervekkel. Én elhelyezkedtem egy gyógyszergyárnál, ahol egyre feljebb tudtam lépni a ranglétrán. Pár év alatt már középvezetői pozícióba kerültem. Akkor született meg első gyerekünk, Anna. 2 évre rá pedig a kisfiunk, Balázs. 

Bár sokat dolgoztam, mindent megtettem annak érdekében, hogy a lehető legtöbb időt tölthessem a családommal. Julinak nem kellett dolgoznia, csak a gyerekekkel tudott foglalkozni. Én pedig rengeteget dolgoztam, és időm sem volt arra, hogy költsem a pénzt, mindent amit csak kerestem, ők éltek fel. Úgy éreztem, hogy  szerencsés család vagyunk, amiért megadhatom nekik ezt az anyagi biztonságot. 

Próbált nekem kedveskedni, de aztán feladta

Egy idő után viszont azt éreztük, hogy ellaposodott a kapcsolatunk. Későn értem haza, napközben is keveset tudtunk kommunikálni. A gyerekek rajongtak értem, megvárták este, hogy hazajöjjek, megengedtük nekik. Én fürdettem őket, fröcsköltük egymást, jókat nevettünk. Bebújtunk a takaró alá, és a plüssökkel azt játszottuk, hogy bejönnek az állatok hozzánk. A szabadnapjaimon horgászni és fára mászni tanítottam őket, de biciklizni is sokat vittem őket. Imádtak velem lenni, még akkor is bepattantak velem az autóba, ha csak bevásárolni mentem. Többször bevittem őket a munkahelyemre is, és bár szegényeknek csöndben kellett lenniük, és érdemben nem tudtam velük foglalkozni, jó érzés volt, hogy legalább a közelemben vannak. 

A feleségemen azonban egyre nagyobb volt a nyomás. Őt már nem elégítette ki az, hogy esténként játszom a srácokkal, mert utána rendszerint bezuhantam az ágyba, és egymással már nem foglalkoztunk. Ahogy elkezdtünk beszélgetni, én rendszerint elaludtam közben. Próbált nekem kedveskedni, de aztán feladta. Észre se vettem, de egyre távolabb kerültünk egymástól. 

Amikor észrevettük, hogy baj van, próbáltuk megoldani. Kértem fizetés nélküli szabadságot, elutaztunk nyaralni kettesben, a  gyerekek nélkül. De valahogy az a régi tűz kialudt és mi nem tudtunk újraéleszteni. 

Szerelmes lettem, és elhagytam az anyukájukat

Aztán a munkahelyemen megismerkedtem egy fiatal, új kolléganővel. Bevallom, szerelmes lettem. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne essek kísértésbe, de sajnos megtörtént. 

A feleségem ha nem is azonnal, de hónapokkal később már érezte. Megbeszéltük, hogy elválunk, ezt így nem folytathatjuk tovább. 

Én elköltöztem, a gyerekeknek pedig megmondtuk, hogy ettől még minden marad a régi, már amennyire ez lehetséges. Szeretem őket és szeretnék továbbra is az apukájuk lenni. Hogy rám mindig számíthatnak, nem csak akkor, ha pénz kell.

"Hogy voltál képes azt hazudni, hogy üzleti úton vagy?" – Most utálnak a gyerekeim

Azt hittem, elég nagyok már ahhoz, hogy ez ne viselje meg őket. Balázs 16, Anna pedig 18 éves. Sajnos tévedtem. Balázs még úgy-ahogy tartja velem a kapcsolatot, de Anna teljesen elzárkózik. Balázs azt mondja, hogy a válásunk alatt a nővére rengeteget sírt, órákra bezárkózott a szobájába és depressziós lett. A feleségem próbált beszélni vele, el akarta vinni pszichológushoz is, de ő nem volt hajlandó elmenni. 

Rengeteg üzenetet hagytam neki, és sokszor hívtam is, de semmire se válaszolt. Elmentem az iskolájához, hogy személyesen beszéljek vele. 

Ő rám nézett, sírva fakadt és elkezdett velem kiabálni. 

Azt mondta: hogy voltál képes azt hazudni, hogy üzleti úton vagy, miközben valaki mással hemperegtél? 

Hogy voltál képes mosolyogni vacsoránál anyura, miközben valaki másról fantáziáltál? 

Milyen apa az olyan, aki elhagyja a feleségét és a gyerekeit? 

Nemcsak anyát csaltad meg apa, hanem minket is, és én soha többet nem akarlak már látni, érted?

Szíven ütöttek ezek a mondatok. 

Nem értem, a feleségem miért avatta be őket ennyire a részletekbe, én egy szóval sem mondtam nekik, hogy szeretőm van. Ezzel csak azt érte el, hogy utálnak a gyerekeim és az is lehet, hogy ezt már sosem tudom helyrehozni. Mit tegyek? 

Egy kétségbeesett apa, Gábor

Indexkép: Depositphotos.com