Hirdetés Partneri kampány helye
Életmód

Eljön egyszer az a nap, amikor az ember vígan dalolva (vagy kirúgva) eljut a nyugdíjazásig…

Ezt különböző módon tudjuk feldolgozni magunkban. Van, aki könnyen átsiklik felette, van, akinek - különösen az egyedül élőknek - bizony ez a váltás, komoly stresszt okoz.

Megosztom Facebookon Küldés e-mailben
Eljön egyszer az a nap, amikor az ember vígan dalolva (vagy kirúgva) eljut a nyugdíjazásig…


Az ember teng – leng, nem találja helyét. Mint a mesében elmegy a világvégére, leül és lóbálja lábát a nagy semmibe.

Ez addig fajulhat (saját példa), hogy pszihoszomatikus megbetegedések léphetnek fel, infarktus, magas vérnyomás és végül – mintegy hab a tortán – egy kis depresszió, 37 kg fogyással stb.

Amikor az ember bent ül a „mosolygóban” (értsd pszichiátria), ahol csak az különbözteti meg a beutaltat az ápolótól, hogy kinek a zsebében van a kulcs, van idő merengeni az élet folyásán, amíg nem tudja leküzdeni álmait, amelyben négy vidám zöld egér sörözik az asztal körül, és írül énekli az orosz himnuszt.

Miután nem haraptam meg az ápolót, gyógyultnak nyilvánítottak, hazamehettem. Olyan állapotban, hogy méretet is vetettem a sarki asztalossal, biztos, ami biztos felkiáltással!

Nagyon lassú a gyógyulás folyamata, az ember gyenge, mint a harmat, legurul a lépcsőn, nem mer kimenni az utcára, ül a sötétben, minden zaj zavarja, nem tud enni. Jobbulás… ha meg is szeretne gyógyulni, csak hosszú hetek esetleg hónapok múlva kezdődik. Óriási türelem kell hozzá.

Mindezeket esetleg meg lehet előzni. Ha az ember életmódváltozáskor (pl. nyugdíjazás) elmegy egy mindenre kiterjedő gondos kivizsgálásra, sok kellemetlenségtől kíméli meg magát. Hallgat a szakemberre (orvos, természetgyógyász), betartja előírásaikat, és nem a szomszédasszony tuti tanácsait hallgatja tátott szájjal.

A magány az időskorral jár. Az életben a legrosszabb az egyedüllét! Nincs kihez szólni, megbeszélni a jó dolgokat, vagy a problémákat. Egyre kitaszítottabbnak, magányosabbnak érzik magukat az emberek. Miután elszigetelődnek, lassan kitolódnak a társadalom szélére. Azonban, ha sikerül valamilyen világi, avagy egyházi közösséghez tartozóvá válnia, ismét beilleszkedhet a társadalomba.

Az ilyen intézményekben, pl. egyeseket idősek klubjában, másokat egyházi gyülekezetekben az ott dolgozó szociális gondozók, utóbbinál a papok – ez esetben csak a főnök más – különböző programokkal, oktatással, tanácsadással, ha kell, személyre szabottan is, megkísérlik újból beilleszteni a társadalomba.

Hirdetés Tartalomközi hirdetési hely
Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást. Panasz, bizonytalanság vagy sürgős helyzet esetén kérj személyre szabott segítséget.
Megosztom Facebookon Küldés e-mailben

Ez is érdekelhet

Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek „Bevittük a kórházba, és pár nap múlva már meg sem ismert” – miért válik zavarttá az idős beteg a kórházban, és mit tehet a család? Külön ambulanciát kellett nyitni a szifiliszes gyerekeknek – a legfiatalabb beteg mindössze kétéves volt Tündéreket nézhetnek vérvétel közben a gyerekek – így csökkentik a félelmet a debreceni klinikán A szerepek utáni időszámítás: A női lét láthatatlan forradalma 50 felett Néha ki kell lépni a digitális világból és visszatérni a sajátunkba Egy szétszórt anyuka 3 szabálya, melyek révén a kacatok 90 százalékától megszabadult Nem mindegy, milyen folyadékkal vesszük be a gyógyszert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük