Eltérő fejlődési ütemek – A mozgásfejlődés mérföldkövei 1. rész

A legfontosabb alap, amivel – természetesen leegyszerűsítve – minden szülőnek is érdemes tisztában lennie, hogy ne csak a védőnő, vagy szakember legyen az, aki ha szerencsénk van, és jó időben, jó helyen van, ébreszt rá arra, érdemes tennünk, segítenünk gyermekünknek, hogy később az akadályokat  

Amióta Borbála (a ma már 16 hónapos kislányom) megszületett, ezt a fajta tudásomat is átírta természetesen. Bújtam a szakkönyveket, hogy akkor most pont időben vagyunk vagy elkéstünk? Tanítsam vagy hagyjam felfedezni? Segítsek vagy éppen háttérben maradásommal szolgálom a javát? Én a „szaki” egyszerre teljesen elbizonytalanodtam, ebben is. Pedig tudásomat megalapozottnak gondoltam, a papírformát tudom. Csak azt nem tapasztaltam még, hogy a lányom nem olvasta a szakirodalmat.

A védőnői tanácsadások alkalmával, a játszótéren, vagy séta közben megismert Anyukákkal való csicsergéseink közepette (hisz egy otthon lévő Kismama ellenállhatatlan vágyat érez olykor a négy fal közül kilógva egy kis beszélgetésre, s morfiumként hathat, ha olykor válaszolnak is neki hasonszőrű embertársai) vált világossá, hogy ami számomra egyértelmű, az nem az másoknak. – Pláne, hogy magam is egy két lábon járó kérdőjel lettem. – Ami bennem megoldandó feladat, az másokban szorongást okozó kérdőjelhegy, s nem, nem egyértelmű, mit kell tenni egy x hónapos babával nap mint nap, ha kell egyáltalán. S a mozgás, a mozgásformák egymásra épülése, az arra való megérés megértése, és gyakorlása miért fontos a jövő szempontjából.

Ezért döntöttem úgy, hogy lehet, hogy sokadszorra – de nem lehet elégszer ismételni -, de egy új megvilágításból, az én szempontomból végig haladunk a mozgásfejlődés mérföldkövein, hétköznapi(bb) nyelven, Anyabarát módon.

Természetesen az időpontok, korszakok kitolódhatnak, lányom ebben is nagy tanítóm. A mindig türelmetlen Anyja, aki már táncra tanítaná, most várja, hogy végre elinduljon. Ő az, aki megvárta, hogy már összevont szemöldökkel felmerüljön bennem a kérdés, minden rendben van-e (a szakma átka)? Hisz a kortársai kúsznak, másznak, mennek, futnak, szaladnak… ezzel szemben mi… Aztán persze hozta a formát a maga ütemében. S gyönyörűen kigyakorolta az összes lehetséges mozgásfajtát. 😉

Szóval szögezzük le már a legelején, ez nem egy verseny. Ma már tudom, s próbálok eszerint viselkedni és megszólalni is. A fogak számától a lépések számáig mindenki egyedi, tökéletes individuum.