Elza a tündérgyerek 1. rész: Elza álma – mese kifestővel

Már nagyon elege volt ebből, szárnyai sajogtak az izomláztól. Unalmasnak találta ezt a tündériskolai foglalkozást. Arra gondolt, bárcsak embergyerek lehetne, mert akkor ő is kívánhatna valamit mikulásra. Legfőbb vágya volt, hogy felülhessen egy szamárra. Az állatok közül szíve csücske volt a csacsi, – na, jó, az elefántot még jobban szerette.
Tulajdonképpen mindent szeretett, aminek szürke színe van. Kimerülten feküdt le ágyára és hamarosan elaludt. Éppen arra járt a hold, és egy szép álmot küldött a szemére. Elzának kellett kísérnie a mikulást az ajándékosztásnál az angyalok helyett. Másnap így is lett. A kis tündért hívatta a mikulás, mert sürgős segítségre volt szüksége. Megfáztak az angyalok és még a rénszarvasok is, ezért nem tudták teljesíteni szállítási feladataikat. A krampuszok kivezették a szamarat az istállóból, Elza felpattant a hátára és elindultak a Mikulással a téli csodák erdejébe. Itt őrizték ugyanis a koboldok a gyerekeknek szánt ajándékokat. Este volt már, mire visszatértek. A jó öreg Mikulás megköszönte a tündérkének a segítséget és hálából egy szép szürke kötött sapkát ajándékozott neki. Milyen gyönyörű is volt ez a mai nap, gondolta Elza. Most már szívesen fog holnap a tündériskolába menni.

Szeretnéd kifesteni a mesét? 

Nyomtasd ki az ábrát.