EnergiaVámpír vs. StresszMenedzsment

Nem annyira kellemes, és akár a gyógyszer keserű, mégis hatékony oldószere az ellenállásainknak. Az Erőnk felébresztéséről van szó, hogy kétségbeesés, és a még több probléma helyett, inkább több vitalitást vigyünk az életünkbe. Reagálhatunk védekezéssel a támadásra, vagy a futás néha tényleg hasznos, de amikor ura vagyunk a helyzetnek, akkor bármi jön, felismerjük a következő legjobb lépést.
Odafigyelés nélkül az egymás közötti drámákban, vagy az időneurózisban, nagyon sok hasznos energia kárba vész, és sok a bántás is – sajnos a legtöbbször észrevétlenül.

Lelki értékeink elnyomására vagyunk kondicionálva, és ehhez annyira hozzászoktunk, hogy egy egész világot építettünk fel téves elképzeléseink pilléreire.  Világunk így azonban a saját maga dugába dől…

Valamennyien szellemi/spirituális lények vagyunk, ugyan ezt a legtöbben még hallani sem szeretik, ám ettől sem a szakmánk, sem a nemünk, sem az ellenállásaink nem óvnak meg bennünket. Valódi Természetünk ritkán, néha-néha előbukkan, és ekkor végre a nagylelkűség kap teret, szeretjük egymást, jól érezzük maGunkat.  Saját Természetünk a körülmények alakulásától független éberség, az eleven, lelkes, és tudó Erő, a Szelíd Tudatosság, mely sajnos alig, vagy egyáltalán nem kap figyelmet a mindennapok gépies rutinjában – csak kevesek életében. Ők azok, akik emlékeznek önmagukra.

Nagyon jól tudjuk már saját maGunkat bántani, leértékelni, és tiszta önbizalmunkat elnyomni. Megtanultuk elutasítani, megszégyeníteni azt, Aki/ami Valójában vagyunk.

Feldobottan könnyebb elfelejteni, hogy nem is oly régen, még te is szomorú voltál, ahogy mások. Talán azt szeretnéd, hogy veled együtt örüljenek az emberek, de ez nem mindig sikerül. Előfordul, hogy a jókedved másoknak nem tetszik, és akkor ez neked sem tetszik – így aztán csalódottá válsz. Ezért úgy tűnik, mintha nem engednék, hogy jókedved legyen. Úgy tűnik, mintha szívnák az energiádat…

Megjelensz kedvesen mosolyogva, nyitott szívvel, és úgy érzed energiavámpírok közé keveredtél. Fulladsz a körülötted lévő szomorúaktól, és kis idő múlva úgy érzed, mintha a véredet szívnák. Lehúznak! (Az önhipnózis mélyített negatív spirálja.)
Ilyenkor a leggyakoribb reflex a másik okolása: mert olyan negatív; vagy a környezet minősítése, mert nem szolgálja az elvárásokat. Ezek a reakciók azonban valójában csapdák. Vigyázat! Kimerülés, elfáradás veszély – elfolyik az energiád. Menekülj a Rend felé: a béke önmagaddal irányába. De ki az Az Ön?!

Hogyan gondolsz magadra? Tényleg az vagy, akinek az energiája ellopható vagy elszívható? Mernél együtt érezni a szerinted energiavámpírral, látni, hogy fáradt, netán elkeseredett, és nincs elegendő ereje figyelni saját magára sem (ezért rád sem) – és még az is lehet, hogy jól esne neki, ha te figyelnél rá… Elbírnád viselni, hogy nem kapsz másoktól figyelmet akkor, és úgy, ahogy, és amikor te szeretnéd?
 

Önmagad felé:
 

1. Vajon honnan tudható, hogy egy másik ember energiavámpír?  Lehet, hogy nem is az, csak annak gondolják?  Hogyan alakulna a helyzet, ha jónak látnák őt?
2. Szerinted mi történik akkor, amikor a másik embert, vagy a körülményeket okolják a saját maGuk alacsony energiaszintje miatt az emberek?
3. Mit gondolsz, hogyan lehet ezt a fuldokló, szegényítő helyzetet gazdagítani?

Amikor megerősítjük maGunkat, akkor esélyt tudunk adni a kellemetlen szituációban a pozitív változásnak például azzal, hogy már nem másokat okolunk a problémáinkért. Így már nem érezzük azt sem, hogy mások lehúznak, és ha mégis új hozzáállásunkkal segíthetjük a helyzetet, most azonban már felfelé. Amikor magasabb energiaszinten vagyunk, tisztábban látjuk a történteket, és akkor a másik tükrében megpillanthatjuk saját maGunkat. A tükör segít fejlődni. Ez pedig kegyelem.
 

Közelebb a Létezéshez:
 

1. Ha többet lennénk csendben (a Belső Béke csendje!), ráébrednénk, hogyan működik a szeretet, és nagy eséllyel megengednénk, hogy működjön is – és legyen úgy, ahogy Ő akarja.
2. Ha engednénk a szeretetet működni, több szeretetet vihetnénk az életünkbe.
3. Több szeretettel aligha drámáznánk (játszma): játékosabban élhetnénk (játszma helyett játék).  
4. Hamis játszmák nélkül valódi életet élhetünk.
5. Valódi életünk az, ami: A Paradicsom – amit jelenleg nem látunk a sok felesleges drámától, játszmáktól, a problémáktól, és ezért csak ritkán, nagyon ritkán fénylik fel.
6. A Paradicsomban élni jó – jó nagyon!
7. Ha nekünk jó – akkor Istennek is jó, mert Hazaérkeztünk.

A világ folyton a nagy dolgokkal van elfoglalva. Életünk azonban nemcsak a világ nagy dolgai, hanem a Létezés is! A Létezés a gyengédség (nem gyengeség!), az erő (nem keménység!), a kedvesség, a figyelmesség, a jó szándék, az együttérzés, a türelem, a csend, a törődés, a szelídség, a hála, a szeretet – főként nehéz időkben AZ. Most – minden lény javára.
Om Shanti! 

Fotó: suc/pixabay