"Volt a mikulás csomagban pár csoki, amiről tudtam, hogy nem szereti a gyerek. Már január közepe volt, de tényleg hozzá se nyúlt.
Egy este én úgy éreztem, vagy embert ölök, vagy csokit eszem.
Lenyúltam hát párat és nagy boldogan befaltam.
Úgyse veszi észre…
No, másnap jön a kicsi, hogy nincs meg a csoki.
Természetesen úgy tettem, mint akinek fogalma sincs, mi is történhetett.
Egy darabig kerestem vele, aztán meg akartam győzni, hogy talán nem is volt olyan, erre ő sírt, én meg rohadtul utáltam magam.
Ilyenkor az ember valamiért undok lesz.
Én is megkérdeztem, egyáltalán minek az a csoki, hát nem elég a többi?
Estig bírtam.
Bebumliztam a városba.
A negyedik áruházban találtam a leértékelt áruk között olyan télapós csokit, amit megettem.
Ráment egy fél napom, de meglett.
Hazamentem, visszatettem, győztem.
Másnap volt a szülinapom.
Szaladt a gyerek már hajnalban, kaptam egy rajzot, amin én voltam meg ő, nagyon boldogan.
No meg az a csoki, amit azért keresett, mert nekem szánta…"
Forrás: Sanyii / Facebook
Kép: TanteTati / Pixabay
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak