Ész kontra erő

Többet ésszel, mint erővel; bimbózó óvónői pályám kezdetén gyakran felvetődik bennem ez a közmondás. Mindössze három hónapja kezdtem bele ebbe a felelősségteljes hivatásba, és ez az elgondolkodtató mesebéli mondat kíséri utamat.

A mai felgyorsult világban a szülőknek egyszerre számtalan szerepet kell teljesíteniük a mindennapjaikban. A családok alig vannak együtt, hiszen meg kell keresni a mindennapi kenyérre valót, ami manapság nem könnyű. A családi együttléteket, a szülői példamutatást, a szeretetteljes nevelést felváltotta az étellel, itallal, ruhával, játékkal és minden médiareklám által belénk sulykolt őrülettel való elhalmozás.

Ezt a rohanó ritmust igyekeznek felvenni a gyermekek, de az alábbi felsorolás mind-mind nehezen feldolgozható agresszióra ad okot:

1. A gyerekekre nagy hatást gyakorolnak mind a felolvasott, mind a TV-ben látott mesék. Leginkább a mesék jótékony, képzeletfejlesztő, példamutató hatásával találkoztam, de rengeteg olyan rajzfilmet néznek a gyerekek a televízióban, amelyek agresszívak  és  feszültséget keltenek bennük. Ezt a feszültséget valamilyen módon le kell vezetniük, és ez mind a játékukban, mind pedig a viselkedésükben megmutatkozik.
2. Meg kell küzdeniük a mindennapi élet nehézségeivel, agressziójával. Az erőszak pedig erőszakot szül. Gondolok itt arra, hogy mennyi atrocitás érheti őket a hétköznapok különböző színterein: a boltban, a bankban, a postán, a tömegközlekedési járműveken, az utcán, stb. Manapság az emberek nagyon türelmetlenek, önzőek, és akaratosak tudnak lenni, amit a gyerekek érzékelnek, könnyen átvesznek és utánoznak viselkedésükben.
3. A nyelvi agressziót is megemlítem, hiszen mostanában nagyon könnyen felemelik a hangjukat az emberek, ordítoznak egymással, trágár kifejezésekkel illetik a másikat, ami ma már divatnak, „menőségnek” számít. Nagy a felelősség itt a szülőkön, akiknek a gyerekek tudtára kell adni, hogy ez nem helyes és meg kell tanítaniuk a megfelelő példa mutatásával a következő generációnak, hogy attól, hogy a világ rohan, mi még lehetünk kedvesek, megértőek, türelmesek, elfogadóak és tisztességesek embertársainkkal.
4. Sajnos egyre több napjainkban a csonka család – a legtöbb válás miatt, de előfordul haláleset is. A gyermek ezt mindig nehezen dolgozza fel, a viták, nélkülözés, idegeskedés, érzelmi szegénység mind-mind feszültséget okoz a gyermekben, amit gyakran agresszív módon vezet le.

Ezen problémák gyakran az óvodában csapódnak le. Csoportomban is vannak gyermekek, akik nem tudnak mit kezdeni a bennük gyűlő feszültséggel, ezért ok nélkül lökdösődnek, megütik társukat, kiabálnak, trágár szavakat használnak, dobálják a játékokat, vagyis az erő diadalmaskodik az ész felett.
Ezeket a szituációkat nekem, mint erőszakmentes óvónéninek az ész segítségével kell lereagálnom. Úgy gondolom, hogy a legnagyobb segítséget a mesék nyújthatják, amelyekben a gyermekek megtalálhatják magukat egy-egy szituációban vagy hősben. Átélhetik újra a történteket és megoldást, választ találhatnak kérdéseikre. Így, ha még tudat alatt is, de le tudják vezetni feszültségeiket.

A gyakorlatban ezt úgy alkalmazom, hogy ha egy gyermek a fenti agresszív viselkedést produkálja és ez többszöri megszólításra sem marad el, akkor odamegyek hozzá, és megkérem, hogy hozzon egy mesekönyvet.
Ezzel a kéréssel kiszakítom őt a durva tevékenységből, de mégsem büntetésként éli meg a történteket, hiszen én sem büntetni szeretném, mert nem ítélhetem el amiatt, hogy még nem tanulta meg vagy emocionálisan nem érett kezelni, feldolgozni érzelmeit.
Az agresszió általában egyféle megoldás a gyermek számára, hogy levezethesse felgyülemlett belső feszültségeit, mert ő még nem ismer rá más tudatos módszert, mint például a felnőttek, akik elmennek futni, szórakozni, hogy feloldják a stresszt.

A gyermek hoz egy könyvet, azért mert valahol ő is érzi, hogy valami nincs rendben az ő kis lelkében. A könyvet ő választja, mert a gyermekek ösztönösen érzik, hogy éppen melyik mesére van szükségük, melyikből tudnak meríteni, vagy éppen melyik mesével tudnak azonosulni.
Ennek fontosságával tisztában kell lennünk, ha a gyerek századszor is azt a mesét szeretné, akkor századszor is azt kell neki elmondani, mert ő tudja, hogy mi neki a legjobb. Ilyenkor leülünk egy székre, szőnyegre, vagy a babakonyhába és csak neki olvasok. Persze van, hogy többen is oda gyülekeznek körénk, de ilyenkor csak Rá koncentrálok és végigolvasom a mesét, a végére megnyugszik, és az ész felülemelkedik az erőn.
A gyermekek könnyen hozzászoktak ehhez a nevelési módszerhez, én pedig mindig tudok 3-5 percet szakítani a mesélésre, mert tudom, hogy ezzel nem csak az adott gyermeknek, hanem az egész csoportnak jót teszek.

A mesélés azért is nagyon fontos a gyermekek életében, mert valami olyat közvetít, amit máshogyan nehezen értenek meg. A mese tükrözi a valóvilág azon részét, amit nehezen lehetne elmagyarázni és megérteni.
A gyerekeknek nem kell megmagyarázni a mesék rejtett jelentését, mert éppen attól tudnak olyan sokat segíteni, hogy szimbolikusan beszélnek az örömről, bánatról, szorongásról, félelemről, életről és halálról. Ezért nem kell félni a felnőttek számára már-már horrorisztikusnak tűnő történetektől, hiszen a gyermek csak annyit ért meg belőlük, amennyit a tudata megenged és képes érzelmileg elviselni. A meséken keresztül találkozhatnak az élet kegyetlenségeivel, de a végére mindig feloldják a borzalmakat, a feszültségeket és azt mutatják, hogy minden rosszból van kiút.

Nagyon fontos, hogy az óvodai csoportban meg tudjuk teremteni a nyugodt, biztonságos, bensőséges, szeretetteljes, de mégis inger gazdag környezetet számukra, ahol megfelelő, pozitív példára tudnak szert tenni és hasznos tapasztalatokat gyűjthetnek fejlődésük során.
Ebben a fogyasztóközpontú világban a mese biztos lelki támaszt jelenthet a gyakran magukra maradott gyermekeknek, mert a felgyülemlett feszültségeiket ezen keresztül tudják újra átélni, megoldást találni rá és levezetni. Nagy megkönnyebbülés számukra, amikor a végén a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig győzedelmeskedik. A mesékben ez a legfontosabb, ez által fejlődik a gyermek személyisége és így tanulhatja meg ő is, hogy többet ésszel, mint erővel.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.