Gyerekszoba kistestvérrel

A babasarok vagy a gyerekszoba mostanra teljesen a kisember birodalma lett. Bútorait, játékait azonosítja önmagával, a legfontosabb szava ekkoriban: "az enyém". Még mit sem sejt arról, hogy hamarosan mindezt meg kell osztania egy "idegennel". Tegyünk meg mindent azért, hogy ő is örömmel várja az új lakót, érje minél több pozitív élmény, mielőtt a pici beköltözik.

Nagyjából ekkor érkezik el az ideje annak is, hogy a rácsos ágyat lecseréljük – hiszen ez a kicsi babáé lesz – igazi, "nagyfiús, nagylányos" heverőre. Ha örököltük az "új" ágyat, vehessen részt a matrac huzatának kiválasztásában vagy az ágyikó felújításában (Ha tehetjük, engedjük, hogy ő válasszon a kínálatból neki tetszőt, ugyanis ő fog benne aludni). Vigasztaló lehet ilyenkor az a tudat, hogy az érkező sem kap vadiúj fekvőhelyet, hanem az ő kinőtt babaágyát. Talán még örülni is fog, hogy az első ajándékot ő adhatta a kistestvérének. Az ágycserét semmiképp ne hagyjuk a szülés előtti hetekre, hiszen mi sem örülnénk annak, ha egyik napról a másikra más feküdne megszokott helyünkre!

Legjobb ilyenkor a kis ruhásszekrényt magasabb, többpolcos tárolóra cserélni, ennek "berendezésébe" is vonjuk be a gyerkőcöt. Erősíthetjük benne a "nagy lettem" – érzést, ha az alsó, általa elérhető polcokra kerülnek az ő ruhái, viszonylag szabad folyást engedve az önálló öltözködésnek. Tipp: ha nem szeretnénk kánikulában látni rajta a kedvenc téli pulóverét, ezt tegyük magasabbra. Amíg azt éri el, amit mi is ráadnánk, nem lesz vita reggelenként.

Gondoljunk a kisovis korosztály kreativitására is! Borítsuk be a szekrényajtókat, szabad falfelületeket olcsó, postai csomagolópapírral, és lássuk el a gyermeket bőven ceruzával, festékkel (ecset sem kell, az ujjacskák tökéletesen megfelelnek), zsírkrétával. Dícsérjük meg minden alkotását, de az első pillanattól ragaszkodjunk ahhoz, hogy csakis a csomagolópapírra rajzolhat, a tapétára már nem!

Amennyiben a gyerekszobára komolyabb felújítás is vár a kisbaba érkezése előtt, nagyobbacska gyermekünket vonjuk be a hangulat kialakításába: alkalmazzuk kedvenc színeit, választhasson ő pl. a tapétára bordűrt vagy új lámpát.

A két-hároméves korú gyerekek szobájában már érdemes helyet szorítani egy kisebb játszóasztalnak, apró székekkel vagy óriási ülőpárnákkal. Ez teret adhat alkotó játékainak (legózás, papírvágás, gyurma, stb.), és megint kap valamit, ami – egyelőre – csakis az övé, s ami mellé leülve anya még vele játszik Fekete Pétert – kistesó nélkül.

Ha pedig eljön az idő, és a csecsemő hazaérkezik a kórházból, hadd javasoljak egy nálunk jól bevált módszert: "hozzon" ő is ajándékot bátyjának, nővérének, hogy a szobája után a szívébe is belopja magát.

fotó: famveldman/BIGSTOCK