Szülői értekezlet egy nagyon jó nevű budapesti gimnázium kilencedik osztályában. A tanárnő megosztja aggodalmát a jelenlévőkkel, hogy a kitűnő bizonyítvánnyal érkezett gyerekek most lógnak, bukdácsolnak. Két érintett anyuka erre felháborodottan esik neki a fiatal osztályfőnöknek, hogy mégis hogy képzeli, hogy az ő gyerekükről azt hazudja, hogy nem járnak iskolába, az pedig, hogy a jegyeik romlottak, kizárólag az intézmény hibája. Az üvöltözés addig tart, amíg egyik apuka nagyon határozottan félbe nem szakítja az öntudatos szülőtársakat, és meg nem kéri őket, hogy legyenek szívesek hazamenni.
És itt legalább tettlegességre nem került sor.
„Hagyjátok ott a pályát, más megoldás nincs!”
A probléma évről-évre égetőbb. Kezdve az óvodával, ahova tabletet jól kezelő, ámde kezet mosni vagy kanállal enni gyakran képtelen gyerekek érkeznek, befejezve a középiskolával, ahol a bántalmazások, verbális támadások és fékevesztett fiatalok tombolása miatt a tanítás gyakran teljesen ellehetetlenül. Egy csalódott volt pedagógus, Varga Zsolt mindezért így fogalmazott egy korábbi cikkünk alatt:
„Minden pedagógusnak üzenem:
Hagyjátok ott a pályát. Nem jövőre. Nem majd. Most. Más megoldás nincs. A tanítás mint olyan gyakorlatilag lehetetlenné vált az iskolákban. Van, ahol a problémás gyerekek teszik tönkre az órát, van, ahol az elkényeztetett kölykök önteltsége, és a legtöbb helyen az öntudatos, arrogáns szülő.
Ott kell hagyni a szakmát, és majd ha senki nem lesz, aki tanít, majd ha a tanulás jog lesz, de nem kötelesség, majd ha a tudás megszerzésének lesz értéke, akkor, és csak akkor visszamenni a pályára.
Majd ha csak az fog iskolába járni, aki akarja a tudást, aki szeretné, hogy ne zokni legyen belőle, majd ha a szülő értékelni fogja, hogy a gyerekét valaki megtanítja olyan dolgokra, amik fontosak, akkor lesz értelme újra tanítani.
Majd ha lesz társadalmi, és anyagi megbecsülése a tanári pályának, majd ha nem gyerekfelügyelők, vagy zsákmányállatok lesztek a suliban, hanem olyan emberek akikre fel lehet újra nézni, akkor érdemes lesz újra tanítani.
Addig nem. Én otthagytam a szakmát. Nem bántam meg. Ha eljön a pillanat, visszamegyek, de sárbirkózni, fegyelmezési lehetőségek nélkül nevelni, fillérekért megaláztatást eltűrni nem vagyok hajlandó.
Lépjetek ki ti is! Ha egy tanár se lesz az országban, akkor nem kell hozzá egy év, hogy a megbecsülésünk újra jó legyen, és a tanítás színvonala méltó legyen a 21. századhoz.”
Mi pedig józan szülőként csak reménykedhetünk, hogy mindig lesznek, akik az egyre méltatlanabb körülmények között is kitartanak.
Kapcsolódó cikkeink:
- Lista a szülők feladatairól, amin az internet háborog – egy óvónő gondolatai
- Rossz jegyet kapott, megkéselte tanárát egy győri középiskolás
- Köpködte és fenyegette tanárát egy nagykátai diák, osztálytársai biztatták közben
- A gyerekek szeme láttára támadtak a tanárra a szülők egy budapesti iskolában – VIDEÓ
Kép: congerdesign / pixabay
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri