Hirdetés Partneri kampány helye
Gyereknevelés

Hiszti és dac

Miközben babából kisgyermekké cseperedik a gyermekünk, elindul az önállóság - néha rögös - útján is. Ami már maga lehet a probléma, hiszen, ha van akarata és elképzelése, akkor vannak napok, helyzetek, amikor csak úgy jó, ahogyan elképzelte. És küzdünk, magyarázunk, érvelünk, kimerülünk.

Megosztom Facebookon Küldés e-mailben
Hiszti és dac

Persze, amikor nem vagyunk éppen idő és egyéb nyomás alatt, elgondolkodunk: milyen jó, hogy a gyerekünk nem egy nyámnyila, hanem vannak elgondolásai. Amelyeket ugyan nem mindig tudunk kezelni, és itt merülnek fel a kérdések. Hogyan lehet ezt jól csinálni?

Melyikkel teszünk jót vagy rosszat? Ha ráhagyjuk – és már halljuk előre, hogy megkapjuk, a fejünkre nőtt a gyerek –, vagy ha szigorú korlátokat szabunk, amikből nem engedünk?

Nem meglepő módon a két szélsőség között vezet az arany középút. Lépjünk is rá gyorsan.

Van is erre egy jó saját példám. A kislányom reggelente kiválasztja, mit szeretne felvenni. Az, amit én javaslok, az esetek legnagyobb százalékában nem elég jó. 🙂

A fenti két nézőpont szerint ezek lehetnek a reakciók:

– Ez a gyerek el van kényeztetve, örüljön, hogy van mit felvennie. Én biztosan nem engedném, hogy reggel hisztit csapjon a ruhái miatt, majd én odakészítem neki, mit vehet fel! Vita nincs.

És a másik:
– Ugyan már, azt vesz fel, amit akar. Miért kellene nekem beleszólnom még ebbe is?

Az arany középút pedig:
– Örülök, hogy tudja, mit venne fel szívesen, hogy van elképzelése. Jó, hogy nem arra vár, hogy megmondjam neki, mit csináljon. Tetszik a kezdeményezőkészsége, még ha ez néha plusz időt is jelent, keresünk olyan megoldást, amibe ez is belefér, mert ezzel is tanul valamit.

A keretek persze adottak: télen nem veszünk fel ujjatlan ruhát, nyáron pedig eltesszük a pulóvert. Ezen belül azonban meghagyom a választási lehetőséget neki.

A reakciónkból a gyerekek is különböző üzenetet kapnak:

Az első esetben azt, hogy az ő véleménye nem számít, és csak akkor “jó”, ha követi az utasításokat.
A másodikban azt, hogy tulajdonképpen magára maradt a feladattal, és neki már elég nagynak kellene lennie, hogy megoldja a helyzetet, még ha nem is mindig érzi magát késznek rá.
A harmadik esetben pedig azt, hogy elismerik a képességeit, a szándékot az önálló döntéshozatalra (ami egyébként nem könnyű). Ám az is benne van, hogy ennek a szabadságnak megvannak a maga keretei, és nem lehet visszaélni vele.

A kislányom egy nyári reggelen kiválasztott egy ruhát magának, ami alá rövidnadrágot akart venni. Én felvetettem, hogy nagyon melege lesz a ruhában és a nadrágban együtt. Ezek hatására elbúcsúzott a ruhától, de a nadrág önmagában nem volt elég vonzó neki, (mivel másodállásban királylány).

Itt következett a gondolj-gondolj rész, nélkülem. Tettem egy javaslatot, az pedig nem nyerte el a tetszését, visszavonult hát a szobájába, kitalálni a megfelelő megoldást. Néhány perccel később hívott. Elmondta, hogy melyik ruhára gondolt, elővettük, és széles mosollyal az arcán vonult le reggelizni. Közben betartotta a felállított szabályokat: azokból a ruhákból választott, amelyek a szekrényében voltak. Sem az utazáshoz már elpakolt, sem a szennyesben lévő ruhák nem jöhettek szóba.

Természetesen ez nem játszódhat le így egy sietős reggelen, amikor sok labdával zsonglőrködünk egyszerre és még az idő is ellenünk van. Ezekre a helyzetekre csak nyugodt körülmények között lehet hosszú távon működőképes megoldást találni. A jó minta ugyanis megmarad, és hosszú hegyibeszéd helyett elég arra emlékeztetni, milyen remekül megoldotta a helyzetet néhány nappal ezelőtt. Lesz mihez nyúlnia, mert szerzett egy tapasztalatot, amit megismételhet.

A feszült helyzetekben sokkal nagyobb feladat jó megoldást találni. Ám mivel az ideges reggelek igen sok családban jelen vannak, érdemes rájuk felkészülni. Nyugodt körülmények között. A gyerekek pedig meghálálják a beléjük vetett bizalmat.

Hallgassunk a belső figyelmeztető hangra, ahelyett, hogy azt soroljuk, hogy mit nem lehet. Gondoljuk át, mielőtt elvágjuk az utat a reggeli döntések önállósága előtt, mert nincs rá idő. A keretek mindvégig nálunk vannak. Ám az önbizalmuk szempontjából is nagyon erős támogató hatása van, ha hagyjuk, hogy a játékszabályok szerint ők töltsék ki azokat a kereteket.

Ha szeretnél további ötleteket kapni, hogyan tudod empátiával és megfelelő kommunikációval elsimítani a nehéz helyzeteket, nézd meg, mit ajánlunk, kattints IDE!

Tájékozódj bővebben a gyerek hisztiről és annak kezeléséről itt:
Tanuld meg a hisztikezelés bevált trükkjeit a gyereked dührohamai ellen 

Tudj meg többet a gyerekhisztiről:

Fotó: Donnie Ray Jones/flickr

Hirdetés Tartalomközi hirdetési hely
Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást. Panasz, bizonytalanság vagy sürgős helyzet esetén kérj személyre szabott segítséget.
Megosztom Facebookon Küldés e-mailben

Ez is érdekelhet

Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak Egyetlen elgurult vízgyöngy ölte meg a 10 hónapos kislányt Amit a képernyő elvesz a gyerekedtől, és észre sem veszed Hogyan fegyelmezzünk szeretettel? – Válaszkereső Pécsi Rita neveléskutatóval Néhány praktikus trükk az elveszett óvodai ruhák ellen A túlzásba vitt bőrápolás kamaszkorban többet árthat, mint használ 115 találós kérdés ovis és iskolás gyerekeknek Az alfa generációs gyerekek többet játszanak online, mint valaha. Hogyan védhetjük meg őket az online ragadozóktól?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük