A Corvinus-gate
Ha pénzed van, a törvények fölött állsz? – kérdezhetjük.
Ádám Zoltán ma (már? még?) nem tanít a Corvinus Egyetemen. Ő volt az egyetlen ugyanis, aki áldozatául esett annak a vizsgabotránynak, ami ellen minden erejével küzdött. Senkit nem vontak felelősségre azért, mert egy link diák érdemtelen vigaszágon érte el azt, amiért a tanulótársai egy féléven át küzdöttek, készültek és teljesítettek, csak azt, aki megpróbálta ezt megakadályozni.
Az egyenes beszédű docens egyik szemináriuma után váratlanul megjelent a teremben az egyik hallgatója anyukája, és ezzel 2022 őszén egy titokzatos folyamat vette kezdetét az egyetem forgatókönyvében. A fogaskerekek beindultak és készültek bedarálni valakit…
Az anya tudta, hogy a fia nem teljesítette a félévi követelményeket, hogy nem adta le a beadandó kvízeket és egyéb otthoni feladatairól is „megfeledkezett”, de mégis nyomásnak tette ki a tanárt. Kétszer is megkereste az oktatót, és a vizsgalehetőség kieszközlése érdekében befolyásos férjével fenyegette meg a őt, mondata nagyjából így hangzott:
„Nem lenne jó, ha a férjemnek kellene beavatkoznia.”
A tanár nem engedte meg a kért külön vizsgát, mert tekintettel volt a többi hallgatója érdekeire, az esélyek egyenlőségére, és követte azt az etikai szabályzatot, amit az egyetemi oktatók együtt állítottak fel.
A meglepő fordulat nem sokat váratott magára. A hallgató a tanári tiltás ellenére dékáni engedélyt kapott a vizsgája letételére, melyet a tanszéki titkárságon írhatott meg, egy külön a számára készített kérdéssor kitöltésével. A saját kérdőív volt a kikövezett út, amin csak végig kellett sétálnia…
Ádám Zoltán becsületes módon igyekezett eltávolítani a csikorgó homokot a gépezetből. A rendszeren belül kereste a megoldást, mert hitt annak működésében. Etikai vizsgálatot kezdeményezett az eset felelősei, a kar két dékánja és a rektor ellen, ez utóbbi ellen azért, mert tudott az esetről, de nem tett ellene semmit.
Az egyetem kuratóriuma eseti bizottságot állított fel, hogy kivizsgálják a furcsa vizsga esetét, és mindhárom személyt elmarasztalták. Azonban a másodfokú vizsgálat a két dékánt és a rektort is felmentette.
Az események felgyorsultak. A Corvinus akkori igazgatója, Takáts Előd a felmentő ítélet után lemondott vezetői tisztségéről, utódja pedig azzal kezdte a működését, hogy szabálytalansági vizsgálatot indított Ádám Zoltán ellen… A vád az volt, hogy az oktató nem működött együtt a vezetőséggel, nem ajánlotta fel diákja számára a dékáni méltányossági kérelem lehetőségét, valamint hogy egy levélfolyamból két e-mailt nem sikerült benyújtania a vizsgálathoz. Különben is, miért állt szóba az anyukával? Miért lett az esetből médiahír? Miért nem maradt csöndben?
Az egyetem síri csöndet akart és várt is el tőle. Az már senkit nem érdekelt igazán, hogy az esetet nem ő vitte a sajtónak, hanem egy egyetemi zárt közösségi csoportból került a média figyelmébe. Azt sem firtatta a szabálytalansági vizsgálat, hogy az dékáni méltányossági kérelem nem azok számára áll rendelkezésre, akik „elfelejtik” az egyetemi feladataikat, hanem akiket súlyos okok hátráltattak a tanulásban.
Ádám Zoltán munkaügyi bírósághoz fordult, mert hisz abban, hogy törvényes módon győzhet az az álláspont, amit ő mindvégig képviselt. A napokban lesz a perfelvétel.
A tanár úr mellett többször is tüntettek a diákjai, akiknek mindig is azt tanította, hogy önálló véleménnyel rendelkezzenek a hivatásukat érintő kérdésekben és harcoljanak az igazukért. Tovább küzd, és továbbra is a politikai rendszerátmenetek közgazdasági hátterét kutatja.
Etikus módon igyekezett titokban tartani a hallgatója nevét, mert tekintettel volt a jogaira. Diákját jó eszűnek tartotta, olyannak, aki képes az egyetemi tudást a saját jogán és képességein keresztül megszerezni, és olyan személyiségnek, akinek az érdekében nem kell, hogy a szülője járjon el.
A név azonban Ádám Zoltán szándéka ellenére mégis kiszivárgott, és a diák apjának nevét az oktató is megerősítette. Ő vajon mit érez most? Többet tanult-e az elmúlt félévben, mint abban a szorgalmi időszakban, melyről „kivételesen” számot adott?
Ádám Zoltán azért változtatta meg az álláspontját és erősítette meg a hallgató apjának kilétét, mert nem szeretne olyan országban élni, „amelyben a félelem határozza meg az emberek, a társadalmi cselekvők döntéseit.”
Kellenek nekünk olyan emberek, akik kiállnak azért, hogy érzelmi biztonságban és egyenlő esélyekkel végezhessük a munkánkat? Akik kapuőrök módjára utasítják vissza azt, aminek nincs helye az életünkben?
Indexkép: Depositphotos.com
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak