Homo Sapiens: Robot vagy szabad akaratú lény? 3.

A Visszahúzódó Reflex több reflex összessége. Fejlődési sorrendben a legelső. A fogamzás utáni első hetektől kezd kifejlődni: az embrió ebben a fázisban minden ingerre automatikus visszahúzódással válaszol. Mint a kukac, amelyik ha megérintjük, hirtelen összerándul. Ez a reakció hasznos, ha nincs egyéb védekezési mód, de nagyon zavaró, ha valaki élete első pillanatától kezdve, a sejtjeiben is csak azt az érzést ismeri, hogy "el innen, menekülni!".

Ha az illetőnek később csekély lesz az ön-érzete és a határérzete, akkor teljes bizonytalanság érzésével folytatja életét. Kapaszkodóként – fizikailag és átvitt értelemben is – folyamatosan szüksége lesz majd a környezet visszajelzésére, amelyekre támaszkodhat.

Végletes viselkedési formák alakulhatnak ki, mint pl. túlzottan gátlásos lesz, vagy éppen gátlástalan. Az illető vagy minden érintéstől visszahúzódik, vagy éppen ellenkezőleg, másokat érintget, lökdös; vagy minden zavarja vagy nem túl tapintatos; vagy minden érzékszerve túl érzékeny lesz, vagy nem eléggé, az egyensúlyérzéket és tapintást is beleértve.
Többek közt az autista vagy hiperaktív magatartás, túlzott félénkség, anorexia, (kóros soványság) és allergia is arra utalhat, hogy bár az illető tovább nőtt és fejlődött, valahol "elakadt a tű a lemezen" és vagy nem tudja a határt, vagy minden ingertől legszívesebben visszahúzódna.

Moro Reflex

A Moro Reflex egyike az anyaméhben kialakuló legelső reflexeknek, kb. a terhesség 5. hetében jelenik meg, és a Visszahúzódó Reflex-szel ellentétben, kifelé irányítja a figyelmet. Vészjelző és életmentő szerepe van. A baba ekkor még a tipikus embrió-tartásban gubbaszt. Még nincs izomzata, amivel el tudna futni a veszély elől, tehát minden stresszt okozó benyomásra megmerevedve, egész testével reagál.
Születése után, ha megijed vagy a legkisebb dolog is éri, úgy reagál e reflex első fázisában, hogy fejét, karjait és lábait hátracsapja, (amolyan "kisjézus" tartásba) és mély lélegzetet vesz, hogy azután a reflex második fázisában teli tüdőből, karjait és lábait kissé remegtetve, összekiabálja a világot segítségért.
Szakemberek szerint a bölcsőhalál egyik legvalószínűbb oka, hogy a két fázis között fennakadás keletkezik. Ilyenkor a Moro Reflexet egyes babáknál egy másik reflex jelenléte gátolja, amely által a második fázis, a kilégzés nem aktiválódik. Ez a reflex az ú.n. Fear Paralize Reflex, ami annyit jelent, hogy a rémülettől megmerevedni. Mint, amikor valaki jéghideg vízbe esik és eláll a lélegzete, vagy a nyúl, amikor ráesik a reflektor fénye, és mozdulatlanná válik. Az egyébként egészséges baba tehát minden látható ok nélkül "elfelejt" lélegezni.

Néhány példa még az időn túl aktív Moro Reflexre:

– Egy kisgyerek kiszalad az úttestre kigurult labda után és egy közeledő autó elé ugrik. Ahelyett azonban, hogy kezét maga elé téve testét védené vagy elszaladna, hirtelen béka-pózba merevedik, szétterpesztett karját és fejét hátracsapja, lába a földbe gyökerezik és még egy rövid kiáltást is hallat. Egy ilyen gyereknek a korához illő túlélő védekezési rendszerét ("harcolj vagy menekülj!") valószínűleg egy csecsemőkori Moro Reflex gátolja.

– Az olyan gyerekek, akik nyugtalanok, lökdösődnek, rugdalóznak, kiabálnak, mindenbe beleszólnak, mindezt azért teszik, mert nem tudnak különbséget tenni a fontos és lényegtelen benyomások között. Pókháló módjára minden jelre rezdülnek, de mert nem rendelkeznek megfelelő ingerszűrő rendszerrel, minden egyszerre hívja fel a figyelmüket, és mindenre ösztönösen, cenzúrázatlanul és gátlás nélkül reagálnak.

– Ha valaki minden zajra összerezzen, és könnyen "frászt kap az ijedtségtől", akkor nyilvánvaló, hogy a legkisebb látható vagy láthatatlan inger is, ami éri, teljes stresszreakciót válthat nála ki. Ez is a Moro Reflex jelenlétére utal.

A baj az, hogy e reakciók a Moro Reflex esetében a teljes idegrendszert és izomzatot érintik, állandó adrenalint pumpálva a szervezetbe. Ez történik még a legkisebb inger, pl. egy hirtelen fényvillanás, egy rossz mozdulat vagy váratlan hanghatás után is. Az illető tehát egész életében túlélő állapotban él, és láthatatlan fenevadak ellen hadakozik, idegrendszere nem tud a vélt és valós veszély között különbséget tenni. Ilyenek a hiperaktív gyerekek, akik mindenre reagálnak, de az autisták is, akik annyira érzékenyek, hogy nem bírnak megbirkózni a túl sok ingerrel, így belső világukba menekülnek. Nem csoda tehát, ha az illetőnek elfogy az energiája, immunrendszere és stresszfeldolgozó hormonjai kimerülnek. Egy ilyen szakadatlan tudatalatti stresszállapotnak sok következménye lehet, pl. fáradékonyság, túlérzékenység, allergia, légzési problémák, az ellenálló képesség hiánya, gyenge idegzet, félelem, pánikbetegség, később cukorbetegség és sorolhatnánk tovább.