Iskolakezdés: Mikor? Hol?

Tényleg nem könnyű jó (itt és most: gondos, körültekintően mérlegelő, legjobb döntést hozó) szülőnek lenni. Itt a nyakunkon az iskolaválasztás határideje, és még mindig fogalmunk sincs, mit szeretnénk jobban: azt, hogy a jelenlegi rohanó világunkkal együtt rohanva, széleskörű tudással felvértezve, már az általános iskolában pályára állítsuk, helyzetbe hozzuk utódunkat, vagy azt, hogy legyen szép és felhőtlen gyerekkora, görnyedés, különórahegyek és stresszelés nélkül. Vagy mindkettőt egyszerre, de az meg hogyan lehetséges? Ha figyelembe vesszük az alábbi szempontsort, és az alapján hozzuk meg a döntésünket, talán kicsit könnyebben rátalálhatunk a legmegfelelőbb megoldásra..

Az iskolaválasztás két fő kérdése valóban a címben is feltett mikor és hol, azaz az iskolaérettség eldöntése és a megfelelő tanintézet fellelése. Ezek együttes mérlegelése után írathatjuk be az apró embert április 30-ig az első osztályba.  

Az iskolaérettségről nagyon fontos tudni, hogy bár az óvónővel karöltve gyermekpszichológus állapítja meg, iskolaérett-e a gyermekünk, a szülő dönti el, elfogadja-e annak javaslatát. És az ő vállán nyugszik a felelősség is. Hogyan értékel a szakember? Három szempontcsoport alapján vizsgálja a gyermek képességeit:

1. • Fizikai szempontok. Legfontosabb a jó erőnlét és a megfelelő méret: általában 110 cm körüli magasság és 18 kg-os súly, ami elvárható egy iskolába lépő gyermektől. Szüksége is van rá, ha belegondolunk, mennyi mindent kell majd cipelnie az iskolatáskában, a tornazsákban meg még a tízórais szatyorban is…Követelmény a látás és a hallás megfelelő fejlettsége, a kisgyermeki testi jellegzetességek (pocak, tejfogak) kezdődő változása (karcsúsodás, fogváltás), és az egyik oldal dominanciája. Az mindegy, hogy bal-vagy jobbkezes a kicsi, de az iskolaérettség feltétele, hogy legyen "ügyesebb" keze, amit többször is használ a másiknál. Megnézik a gyermek mozgását is, és megállapítják, mennyire harmonikus, koordinált.
   • Pszichikai-szociális szempontok. Akkor érett a gyermek az iskolába lépésre, ha képes kapcsolatot létrehozni más gyermekekkel és felnőttekkel is, ha együtt tud – bár csak ideig-óráig – működni másokkal, és ha el tudja viselni, hogy nem mindig ő van a középpontban. Ha rendelkezik érdeklődéssel bármilyen tevékenység (rajz, zene, labdajáték stb.) iránt, és ha megkezdett tevékenységeit be is fejezi. Ha már várja az iskolába kerülést, újra és újra szóbahozza, és játékában is megjelenik (Zsiráf úr iskolába megy).
   • Szellemi szempontok. Ez a szempontrendszer számos gyermekszakértő által erősen vitatott, mert van egy olyan elmélet, amely szerint a kellő fizikai és pszichikus képességekkel rendelkező gyermek automatikusan megfelel a szellemi követelményeknek is. Leegyszerűsítve, ha elég erős, jól fejlett testben, lélekben és szociálisan egyaránt, akkor az "esze is megjön", mire iskolába megy. Más szakemberek szerint meg igenis érdemes megvizsgálni, mire képes a leendő elsős. Az általuk felállított követelményrendszer nagyjából:

• • tudjon rövid verseket, dalokat, meséket megtanulni, memorizálni,
  • ne legyen durva beszédhibája, és képes legyen a szóbeli önkifejezésre egyszerűbb összetett mondatok alkotásával,
  • ismerje a számokat tízig, értse és használja a kisebb-nagyobb, kevesebb-több fogalmát,
  • érdeklődjön a rajzolás, a firkálás iránt – nem a kép minősége a fontos, hanem maga a rajzolás ténye,
  • és végül legyen leköthető a figyelme 10-15 percig.

 Az iskolaérettségi vizsgálat végeztével a vizsgálatot végző szakemberek véleményt alkotnak és javaslatot tesznek az iskola megkezdésére vagy még egy év óvodában való eltöltésére. A szülő ennek alapján döntheti el, beíratja-e a kicsit vagy sem. Ez persze nem mindig könnyű döntés. Sajnos a szülői mikrotársadalomban, vagyis a többi szülő részéről még mindig kissé negatív az évvesztes gyermekek megítélése: "nem elég okos, hogy iskolába menjen". Hát dehogynem, mondja az egyszeri szülő, és már ki is töltötte a beíratkozási lapot, gondolván, hogy majd bebizonyítja a gyerek az iskolaérettségét. Hiszen annyi mindent tud!

A valóság ezzel szemben az, hogy – rendelkezzen bár mégoly jelentős ismeretanyaggal – a fizikailag vagy szociálisan nem elég érett, és mégis idejekorán iskolába gyömöszölt gyermek többet veszt, mint egy évet.  Ugyanis nagy valószínűséggel olyan társak közé kerül, akik valóban iskolaérettek, ami magával hozza azt, hogy ő kevésbé ügyes, gyors, alkalmazkodó képes, barátkozó stb lesz a többieknél. Ez kudarcélményhez vezet, ami ebben az életkorban erősen befolyásolja a teljesítményét is – negatív irányba. Ez pedig újabb kudarcok kialakulásá implikálja, ami hosszú távon közönyösséghez, depresszióhoz vagy agresszivitáshoz is vezethet.

Érdemes tehát a szakember véleményét meghallgatva és gyermekünk képességeit a lehető legobjektívebben megítélve az ő számára legésszerűbb döntést hozni és nem a saját büszkeségünket tuningolni…

 (A második részben következik: iskolaválasztás szempontjai)