Itt van az Ősz, itt van újra!

Az idő változásával életmódunkon is változtatni kell.

A nagy nyári dőzsi-bőzsi helyett kicsit visszafogva a gyeplőt, inkább kibújván barlangunkból, próbáljunk meg, mind testileg, mind szellemileg feltöltődni!

Ha lehetséges naponta tegyünk rövidebb-hosszabb sétákat, amihez ha nincs más partnerünk, akkor a legjobb társ egy „gyalogszőrös”, mert az – ha esik, ha fúj – naponta háromszor-négyszer még a leglustább tulajt is kirángatja a lakásból és egyszer-kétszer körülhúzza a környéken. Máris sikerült több hasznos dolgot véghezvinni: séta, állatok iránti szeretet és az sem megvetendő – különösen a magányosoknak – hogy az utcán meg-megállva a ”kollégák” gazdáival ha másról nem is, de kutyadolgokról jóízűt cseverészhetünk.

A bátrabbak, még a drót-szamárra is felpattanhatnak, de csak valahol a külső kerületekben, mert benn a városban – ha nem gázolja el valami ámokfutó – akkor előbb-utóbb úgyis szilikózist kap.

Étkezésünkbe iktassunk be minél több zöldséget, gyümölcsöt, rostos eledeleket, nem csak azért, hogy energiával telítődjünk fel, hanem esetleg egy-két kilócskától is megszabadulhatunk .

Ha valakit komolyan érdekel, azért fogyni csak szakember segítségével lehet, mert esetleg valamelyik "tuti fogyókúra", (nem beszélve  a csak most  és itt kapható  és ma  teljesen biztos és minimum az eszkimók által ajánlott táplálék-kiegészítő csodaszerről) a jobbik esetben nem árt, használata meg erősen kétséges.

Ha valaki szereti, el lehet menni valamelyik gyógyfürdőbe áztatni a vén csontokat, de előtte nem árt megkérdezni a háziorvost, hogy nyavalyáink mellett ajánlja-e egyáltalán az általunk kitalált élményfürdő meglátogatását.

Azért a földi javak mellet ne feledjük el elménk karbantartását sem, olvassunk minél többet, az írott- és elektronikus sajtóban, amennyiben módunk van rá, járjunk múzeumba, színházba, nézzünk mozit, TV-t, egyszóval emberekkel, emberek közé (esetleg belépvén valamilyen klubba).

Ha bezárkózunk – megsértődve az egész világra – a magunk köré épített falak közé, akkor előbb utóbb sikeresen eljutunk a teljes depresszióig, elhülyülésig.

Soha ne feledjük: az öregség az nem betegség, hanem sajnos egy állapot.
Amit olyanként tudunk megélni, amilyennek magunk csináljuk.