Játék a tavaszi nagytakarítás!

Talán ezért van, hogy oly kevéssé tisztelik a lakás tisztaságát és rendjét. Viszont ez nagyszerű lehetőséget ad a kezünkbe, hogy egyfelől szórakoztatóvá tegyük a takarítást, másfelől hogy elültessük az igényesség kicsiny csíráját gyermekeink lelkében. Hátha bennük kifakad és szárba szökken – nem járnak úgy, mint mi, akik csak azért takarítunk, mert tudjuk, hogy muszáj, mert belátnak az utcáról, megszól az anyós, továbbá rémes betegségeket lehet elkapni a kosztól, és olyan macerás ilyen időben orvoshoz járni.

Használjuk ki gyermekeink őszinte és ártatlan kíváncsiságát – nyomjuk a porszívót az ő kezükbe! Nos, ehhez előbb kétségkívül össze kell szedni néhány – ezer – dolgot a földről, de ilyenkor játsszuk azt, hogy mi vagyunk a nagyfarkas, járjuk végig négykézláb a lakás össze zegét-zugát (remek tornagyakorlat a hát- és farizmoknak!), és kicsinyeinknek hordjuk a farkasfészekbe az "ennivalót" azzal, hogy rejtsék el télire. Kétségkívül csak három éves kor fölött jön be a dolog – és kamasz gyermekeinkkel se próbálkozzunk, mert igen hamar körberöhögnek.

Apropó, kamasz. Ha valaki tud valami biztos receptet arra, hogyan lehet rávenni egy tizenévest, hogy legalább akkor szedje össze a szemetet a szobájában, ha az amúgy már magától is kijönne, és sírva bevetné magát a kukába, szóljon, mert tehetetlennek érzem magam.

Ha már összegereblyéztük a földről azt a hat tonna gyemekjátékot, lassan alkalmas lesz a terep arra, hogy porszívózzunk. Játsszuk azt, hogy a  gonosz porcicák csellel elfoglalták a lakást – és bizony nekünk, bátor vitézeknek kell őket elűznünk. Szerencsére segítségünkre siet a porszívószörny (aki természetesen egy elátkozott királyfi), aki egy harapással akár két ellenséget is el tud tüntetni. Nyomjuk a gyerek kezébe a porszívót – minden négyzetméter, amit felporszívóz, tiszta nyereség. Ne legyünk maximalisták. Legfeljebb másnap is nekirugaszkodunk.

Árvizesdit is lehet játszani (panelban, átázásveszélyes emeleti lakásokban azért óvatosan!), semmi más nem kell hozzá, csak a felmosó felszerelés, és máris jöhet a vad áradat, amely végigsöpör a kövezett helyiségeken. Egyébként, ha megfelelő öltözéket húzunk – búvárruha? Nekem egyszer bejött, bár kétségkívül igen kínos volt, amikor vízipipával, úszószemüvegben nyitottam ajtót a postásnak (azóta inkább a szomszédnál hagyja a leveleimet) -, akár merüléseket is végezhetünk, nagy levegő, bukás az asztal alá, gyöngyhalászat a kád alatt.

A széthagyott zoknik is állandó gondot okoznak. Ha nincsenek széthagyva, akkor azért, mert nincs meg a párjuk. Ha megvan, akkor lyukas. Tehát zoknipárosítási verseny. Hát ez majdnem olyan, mint a porszívószörnyes játék. Mert egyszerűen muszáj megkeresni a zoknik párját – ám ezt az égegyadta világon senki nem szereti. Vagy mégis? Nekem nagyon bevált, hogy versenyt írtam ki a gyerekek közt: aki több zokninak talál házastársat, az kaphat egy szelet finomságot ebéd után. Igaz, ehhez kell több gyerek… Ha csak egy van, kénytelenek leszünk magunk is beszállni. További megjegyzés: kamasz gyermekeim egy szépnek igazán nem nevezhető napon úgy döntöttek, SOHA többet nem keresik zoknijaik párját, hanem direkte felemásat vesznek fel.

Ha a zoknik rendben vannak – hmm… – jöhet a ránctalanítás. Nos, ez nem  épp egy reklámklip. Minálunk például a vasalás álneve. A gyerek megkeresi a ráncot a ruhán, amit el kell tüntetni – én meg kivasalom. Így talán nem annyira lélekölő ez a munka. Egyébként dehogynem – ráadásul az eredménye még kevésbé maradandó, mint a porszívózásé.

Azoknak, akik kicsiny gyermekük mellett teljesen kétségbe vannak esve a takarítás, házimunkák gyönyöreitől, üzenem: fentebb bőszen emlegetett kamasz lányaim ma már önként és fütyürészve vasalnak, apjuknak is, nekem is – bánja a csuda, hogy néha kiégetik! Az ember legyen rugalmas.

Nos, miután az ablak is tiszta – ezt igen kockázatos gyermekre bízni, mi mozizni szoktunk: gyerek leül, és kritikai megjegyzésekkel illeti az üveg átláthatóságát -, nagyon fontos pillanat következik el a család életében. A rendé és tisztaságé. Ilyenkor minden körülmények között üljünk le pár percben és szemléljük áhítattal teremtményünket.

Oly múlandó szegény!

Öt perc múlva úgyis kiömlik valami, beállít egy sáros lábú egyén – és máris kezdhetünk mindent elölről. 

Kép: www.foter.com