Jót akarnak – de az óvónőkkel, a tanárokkal és a gyerekükkel is kiszúrnak a mindent megengedő szülők

A pedagógusoknak is nagyon nehéz a helyzetük a megengedő szülők miatt

A mai gyerekek nagy része nem tud veszíteni és nem tudják elviselni a kudarcot. De vajon mi ennek az oka? 

Cassie Martinez óvónő szerint az, hogy a szülők sosem szeretnék szomorúnak látni a gyereküket, rossz irányba vezet: hiszen a folyamatos jutalmazás miatt nem tanulnak meg veszíteni, nem tanulják meg elviselni a kudarcot. 

Mint mondja, a megengedő szülőség nem jó a gyereknek, hisz neki szüksége van szabályokra, iránymutatásra, határokra, amiket a szülő kijelöl a számára. 
 

TEXTSTART:34786ovono:TEXTSTOP
 

Papp Györgyi pszichológus kérdéseinkre válaszul ugyanezt mondta el: szerinte az arany középút lenne jó megoldás – sem a mindent megengedő magatartás, sem a túl sok szabály, a túlzott szigorúság nem jó a gyereknevelés terén.

"Legyen néhány szabály, de ahhoz tartsa magát a szülő, ezek azok, amelyek fontosak a számára. A többi, apróbb dologban pedig lehet megengedő. A mai világ ugyanakkor megköveteli a rugalmasságot, tehát nagyon extrém esetben el lehet térni a szabálytól. Például ha az a szabály, hogy egy nap csak fél órát nézhet mesét, akkor amikor beteg, ettől el lehet térni, akkor meg lehet engedni egy kicsit több képernyőidőt" – fogalmaz a szakértő. 

Cassie Martinez óvónő szerint közösségbe kerüléskor még jobban kiütközik az, hogy mekkora hátrány, ha a gyerek egész addigi életében csak pozitív visszajelzést kapott, és még akkor sem szóltak rá, ha rosszalkodott, vagy nem reagált a szülő többszöri kérésére sem.

Az amerikai Oktatási Intézet által végzett felmérés szerint a tanárok fele elgondolkozott már azon, hogy otthagyja a pályát, és ennek oka nemcsak a kevés fizetés, hanem mert az osztályteremben úgy érzik, teljesen eszköztelenek a gyerekekkel szemben.

Az óvónő szerint a pedagógusoknak nagyon nehéz a helyzetük a megengedő szülők miatt, hiszen ezek a gyerekek gyakran agresszívak, nem tisztelik a felnőtteket és a társaikkal is erőszakosak. 
 

Versengő játékok helyett együttműködők

Természetes, hogy nem szeretnénk szomorúnak látni a gyerekünket, de ez nem járhat azzal, hogy sose szólunk rá, vagy hogy nem tanítjuk meg neki, hogy mi a helyes és helytelen viselkedés.

Ha pedig folyamatosan jutalmat kap a gyerek, akkor egy idő után annak már nem lesz értéke. 

A mai gyerekek egy részéből már hiányzik a kudarcot feldolgozó képesség. 

"Kincskeresésnél, ha nem ők találják meg az elrejtett tárgyat, akkor sírnak, hisztiznek, kiborulnak" – mondja az óvónő. 

Szalai Katalin gyerekpszichológus szerint ha egy 6 év alatti gyerek nem tud veszíteni, az természetes. Nem mindegy azonban, hogy hogyan reagál a kudarcra. Abban kell tehát segíteni neki, hogy ha veszít vagy valamilyen csalódás éri, ne boruljon ki egyből.

Azt javasolja, hogy versengő játékok helyett játsszunk inkább együttműködő játékokat, utána pedig beszélgessünk az érzéseinkről. Magyarázzuk el neki, hogy a játék a lényeg. Beszélgessünk vele arról, hogy a felnőtteknek sem sikerül mindig minden elsőre, és ha valamit szeretnénk megtanulni, akkor azt sokat kell gyakorolni. 

Életünk során számtalan kudarcélmény ér bennünket. Ez azonban nem egy teljesen haszontalan dolog, hiszen tanulhatunk belőle és így van esélyünk a fejlődésre. Erre kell megtanítanunk a gyerekeinket is. 

Indexkép: Depositphotos.com