Hirdetés Partneri kampány helye
Életmód

Kapcsolódom, tehát vagyok

A legtöbbünknek teljesen természetes, hogy ha valamilyen szakmában szeretnénk dolgozni, akkor bizony ismereteket kell szereznünk. Ha ügyvédek szeretnénk lenni, vagy éppen orvosok, bizony hosszú éveket kell áldoznunk a diploma megszerzésére, a tudásért, amellyel sikeresek lehetünk a választott szakmánkban, a hivatásunkban. De vajon miért gondoljuk azt, hogy a párkapcsolat, mely a legszentebb hivatás, csak úgy magától működhet? Létünk egyik legfontosabb kérdéséről van szó, amely meghatározza, milyen minőségű életet fogunk élni.

Megosztom Facebookon Küldés e-mailben
Kapcsolódom, tehát vagyok

Amikor vásárolunk egy egyszerű "kütyüt", teljesen nyilvánvaló, hogy kapunk hozzá egy több oldalas használati útmutatót. Közben pedig itt van a világ legbonyolultabb "műszere": a nő. És itt van hozzá a férfi. Kezelési kézikönyvet azonban nem kapunk egyikhez sem. Legalábbis úgy érezhetjük, hogy a lapok teljesen üresek.

Ma már számtalan lehetőség kínálkozik arra, hogy ezt az üres – mondhatnám azt is – TISZTA lapokkal teli kézikönyvet feltöltsük a számunkra fontos információkkal. Jó befektetés lehet, ha ismereteket szerzel a párkapcsolatról, a társad tulajdonságairól, szükségleteiről és gondolkozásáról.

De még ezt is megelőzi a kérdés: ismered-e önmagad? Tudod-e, mire vágysz, mitől félsz, mi esik nehezedre és mi az, ami lázba hoz? Tudod-e? S ki mered-e mondani magadnak? És Neki?

Segíthet a közös úton, ha tisztában vagyunk magunkkal és ezt őszintén ki is tudjuk fejezni a másik felé.

Mindannyian jövünk valahonnan, hordozzuk a múltunk terheit, sebeit, feldolgozatlan élményeit. Ha ezekkel nem vagyunk tisztában, elnyomjuk magunkban, nem engedünk teret neki, könnyen csaphatjuk be magunkat a felszínen igaznak vélt, de valójában lehet, hogy hamis vágyakkal. Vágyakkal, melyek a rohanó mindennapokban gyorsan elvárásokká válhatnak, s máris ott találhatjuk magunkat a boldogtalan életünkben. A párunk ugyanis nem akar majd ennek megfelelni. Gondoljunk csak vissza az iskolás éveinkre: ami kötelező, azt utáljuk. Imádtunk olvasni, de ha az olvasókönyvet vagy a kötelező olvasmányokat kellett elővenni, minden hajszálunk égnek állt. Számtalan ilyen példát tudnánk még mondani mindannyian.

Hogyan érhetjük el tehát, hogy a másik félnek is kedve legyen ahhoz, ami az én valódi igényem (és nem elvárásom)? Ne kényszerítsük rá az "olvasókönyvet", de csináljunk kedvet neki az "olvasáshoz"! Hadd "olvasson", amit csak akar! A lényeg az "olvasáson" van, nemde?

Az önismeret és a párkapcsolati ismeretek olyan eszközöket nyújthatnak számunkra, melyek segítenek megoldani az ilyen és ehhez hasonló nehézségeket. A másik, nem kevésbé fontos hozadéka az ismereteknek, hogy a lehetséges problémák egy része meg sem jelenik, amely gyakorlatilag egyfajta megelőzést jelent. Mennyivel szebb és könnyebb lehet az utunk, ha a gondok jelentős része elő sem jön a közös életünk során. Nem áltatnék senkit: mindig lesznek megoldandó feladatok, de nagyon nem mindegy, hogyan közelítünk hozzájuk.  

Nem trendi manapság az érzelmekről beszélni, miközben az egész életünknek ez a mozgatórugója. Ennek megélése és kifejezésre juttatása minden jól működő kapcsolat alapja.

S amit még jó, ha tudunk: mindig van választás. A lehetőség a miénk. Élhetünk úgy, ahogy megszoktuk, de legyünk nyitottak arra, hogy észrevegyük, ha a kapcsolatunk nyújtotta biztonságérzet tartós unalomba fordul. Lehet, hogy "kicsit" fájdalmas és némiképp időigényes megszerezni az ismereteket önmagunkról, a párunkról és a kapcsolatunk működési mechanizmusairól, de mindenképpen megéri.

Mit is veszíthetünk tulajdonképpen, ha félünk érezni? Ha félünk változni és változtatni? Ha félünk kilépni a komfortzónánkból? Mindent. A családot, a gyermekeinket, az egzisztenciánkat, az önbizalmunkat, az érzelmi biztonságunkat, gyakorlatilag az életünket.
 

Játékgyakorlat:

Amikor este otthon találkoztok, kérdezzétek meg egymástól, hogy vagytok. De ne csak úgy ímmel-ámmal. Erre a pár percre adjátok oda egymásnak a legmélyebb figyelmeteket, ha van rá mód meg is érinthetitek egymást és nézzetek egymás szemébe! Az is elég, ha felváltva meghallgatjátok egymást teljes odaadással. Ha kedvet érzel magadban (vagy ő fejezi ki erre vonatkozó igényét), miután ő mindent elmondott, fejezd ki, te hogyan érzed magad attól, ami vele történt, amiért úgy érzi magát, ahogy. Ezután cseréljetek, s most az adja odaadó figyelmét, aki eddig beszélt.

Ez a cikksorozat Czink Tomi, az Aranykulcs a Boldog Élethez Alapítvány és a TELJES BOLDOG CSALÁDÉRT egyesülés útmutatása. Célunk, hogy gondolatokat ébresszünk, önismereti, párkapcsolati, gyermekvállalási ismereteket adjunk a mindennapi élethez. További információk a Facebook oldalakon.

Szerző: Czink Tomi gondolatébresztői alapján, Szilágyi Zsuzsa

Indexkép: pixabay – Comfreak

Hirdetés Tartalomközi hirdetési hely
Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást. Panasz, bizonytalanság vagy sürgős helyzet esetén kérj személyre szabott segítséget.
Megosztom Facebookon Küldés e-mailben

Ez is érdekelhet

Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek „Bevittük a kórházba, és pár nap múlva már meg sem ismert” – miért válik zavarttá az idős beteg a kórházban, és mit tehet a család? Külön ambulanciát kellett nyitni a szifiliszes gyerekeknek – a legfiatalabb beteg mindössze kétéves volt Tündéreket nézhetnek vérvétel közben a gyerekek – így csökkentik a félelmet a debreceni klinikán A szerepek utáni időszámítás: A női lét láthatatlan forradalma 50 felett Néha ki kell lépni a digitális világból és visszatérni a sajátunkba Egy szétszórt anyuka 3 szabálya, melyek révén a kacatok 90 százalékától megszabadult Nem mindegy, milyen folyadékkal vesszük be a gyógyszert

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük