Kedves Játszótéri Anyuka!

(A fotó csak illusztráció)

Bence ugyanis nem beszél. Szenzoros diszfáziája van – a szenzoros integrációhoz (túlérzékenység az ingerekre – hallás, látás, testtudat, érintés stb.) köthető akadályoztatott beszédfejlődés. És az az igazság, hogy már mi is ritkán járunk a játszótérre.

Tudod kedves anyuka, amikor zavartan elfordítod a fejed – tudom nincs mögötte rossz szándék, empatikus vagy és sajnálsz –, amikor a gyerekedet hangos bíztatások kíséretében elhajtod mellőlünk, amikor furcsálkodva/undorodva nézed a sokszor nyögésekkel kommunikáló kisfiamat, amikor nevelési tanácsokat adsz, akkor a gyerek érdekében úgy vagyok kénytelen dönteni, hogy megkímélem magunkat.
Ugyanis ezek a gyerekek ugyanolyan okosak, mint átlagosabb társaik, és pontosan látják a reakciókat. Amikor megtudtam végre a diagnózist, kb. 5 percembe telt elfogadni a szenzorosságot és 2 napba a beszédfogyatékosságot (a félreértések elkerülése végett Bence fog beszélni, de lehet, hogy hibás nyelvtannal és akcentussal), azt gondolom a digitális, globális korban ez nem kérdés. Amit a mai napig nem bírok feldolgozni, és amitől rettenetesen féltem, az a társadalom, pontosabban a mi társadalmunk, még pontosabban a Te reakciód, és annak romboló hatása.

Régóta tudjuk, hogy nem szavakkal, a példánkkal nevelünk: amikor elfordítod a fejed, bármilyen okból (még ha csak zavarban, vagy sajnálkozva is) a gyerek azt tanulja meg, hogy ilyenkor el kell határolódni. Ezzel nem csak nekünk, de a saját gyerekednek is rosszat teszel. Kutatásokból tudjuk, hogy a sikert nem az IQ, hanem az EQ határozza meg. Az EQ-nak pedig jól odavágtál a fejed elfordításával. További kutatások azt is bebizonyították, hogy a jó cselekedet emeli a boldogságszintet. És ki ne vágyna boldog és sikeres gyerekre? Én biztos. Szerintem szükségünk van egymásra!

Az igazság az, hogy még csak nem is kell semmit tennetek. Higgyétek el, nem rossz nekünk, ahogy a bicegő és a Downos családoknak sem. Nehezebb, de nem rossz. Most hogy ezt már tudjátok, nyugodtan nézzetek a szemembe, beszélgessünk, hagyjuk a gyerekeket játszani, ha akarnak, a nyelvi, mozgási stb. nehézséget ők/mi majd megoldjuk.

Forrás: Zűrzavaros család
Fotó: pxhere