Ki védi a hobbi- és élsportolók szívének egészségét?

Sportszív
Az athlete’s heart, vagyis sportszív megnevezése már több, mint100 évvel ezelőtt is ismert volt. Elsőként 1892-ben Sir William Osler írta le fogalmát, gyakorlati megismerését azonban csak az elmúlt évtizedekben bekövetkezett technikai fejlődés, a szív ultrahang készülék és más non-invazív képalkotó eljárások megjelenése tette lehetővé. A sportszív kialakulása a szervezet intenzív fizikai terhelésre adott természetes válasza. -magyarázza dr. Marton Anna, az Oxygen Medical kardiológus főorvosa.  Egy-egy edzés után magunk is meggyőződhetünk róla, hogy kar- és lábizmaink szemmel láthatóan feszesebbek, erősebbek. Nincs ez másként a szabad szemmel nem látható izmok, jelen esetben a szívizomzat esetében sem. A rendszeres testmozgás hatására egyrészt nő a szív tömege, javul a pumpafunkciója, másrészt a szívizomban olyan kis hajszálerek alakulnak ki, illetve nyílnak meg, melyek növelik a szív oxigén ellátottságát. A szívizomzat erősödését tehát egyenes ütemben követi a hajszálerek kialakulása, így a megnövekedett tömeget több ér ugyanolyan hatékonysággal lesz képes ellátni. Az élsportolók körében ugyanakkor az intenzív terhelés hatására sajnos bekövetkezhet, hogy a hajszálerek kialakulása nem tudja követni a szív tömegének növekedési ütemét, így a korábbi érhálózat képtelen megfelelő mennyiségű oxigént biztosítani a megnövekedett szívizomzat számára. Ennek következtében még ép koszorúérrendszer esetén is kialakulhat szívizomelhalás- azaz szívinfarktus, kitágult, renyhén működő szívizomzat vagy mindezek talaján életveszélyes ritmuszavar.
 
A hobbisportolók számára is fontos a rendszeres szűrés
A hazánkban vezető haláloknak számító szív- és érrendszeri betegségek legkiválóbb ellenszere a hetente minimun három alkalommal végzett egy órás mozgás. Nem mindegy azonban, hogy milyen adottságokkal kezdjük meg az edzéseket. Számos öröklött vagy szerzett szívbetegség (pl. koszorúérbetegség, szívizomelfajulás, billentyűbetegségek, kisebb-nagyobb fejlődési rendellenességek, ritmuszavarok, vezetési zavarok) sokszor nem okoz tüneteket ugyanis mindaddig, amíg intenzív terhelésnek nem tesszük ki szervezetünket.

Nem minden eredmény kóros
A sportkardiológia lényege, hogy kiszűri és azonosítja az összes olyan tényezőt, ami sportolás közben szív-érrendszeri szempontból veszélyt jelenthet az egészségre. Fontos, hogy a kardiológiai vizsgálatot megkülönböztessük a sportkardiológiai vizsgálatoktól. Utóbbi speciálisan a sportolók szűrésével foglalkozik, ami azért fontos, mert a sportolók vizsgálati eredményei a normál értékektől akár jelentős eltéréseket is mutathatnak. Az eredményeket így ez eseteben speciálisan, személyre szabott módon, az adott sportág függvényében kell értelmeznünk. Intenzív sportolás esetén ugyanis a szív nagyságának növekedése mellett egyéb, nem kóros tünetek megjelenésével is számolnunk kell. Ez lehet az átlagosnál (70-80/perc) lényegesen alacsonyabb, 40-50/perc vagy akár még alacsonyabb nyugalmi pulzusszám. A jól edzett személyek EKG eredménye is eltérést mutathat az egészséges, de nem sportolókéhoz képest. A vizsgálati adatok akár sportáganként is eltérőek lehetnek. Alacsonyabb terheléssel jár például a sportlövészet, az íjászat és a golf, míg a kajak-kenu, az evezés és a gyorskorcsolya extrém terhelést jelent a keringési rendszerre nézve. Az így kapott eredmények kiértékelése minden esetben sportkardiológiai jártassággal rendelkező szakorvos feladata.
 
Nemzetközi ajánlás
Az Európai Kardiológiai Társaság ajánlása szerint minden versenyszerűen sportoló 12 év feletti gyermek és minden felnőtt számára javasolt a 2 évente elvégzett kardiológiai szűrővizsgálat. A versenyszerű sport minden olyan mozgásformát magában foglal, amely versenyekkel, vagy rendszeres edzésekkel jár. Sajnálatos módon a kardiológiai vizsgálatok műszerezettségi igénye, a magas költségek és a sportkardiológiában jártas szakorvosok hiánya miatt ez még a fejlett országokban sem valósul meg maradéktalanul. Így a gyakorlat sajnos nem követi az egyértelmű szakmai állásfoglalást. – mondta el szakértőnk.
 
Hazai helyzet
A hazai helyzet sajnos még ennél is lehangolóbb. Az Európai Kardiológiai Társaság állásfoglalása szerinti rendszeres kardiológiai szűrés -minden bizonnyal financiális okok miatt- soha nem volt jellemző a hazai gyakorlatra. Napjaink szaporodó szomorú híradásai a sportolói hirtelen szívhalálról is arra hívják fel a figyelmet, hogy a szakma szabályait, a hivatalos szakmai állásfoglalást, útmutatást következmények nélkül figyelmen kívül hagyni nem lehet. -hívja fel a figyelmet dr. Marton Anna.
Sajnos azon sem lehet csodálkozni, hogy ha a versenysportolók szűrése nem megoldott, akkor a hobbi sportolók szűrése az ideális helyzettől még ennél is távolabb van, hiszen ott még a kötelező sportszakorvosi vizsgálatra sem kerül sor. Tulajdonképpen a hobbi sportoló élete a véletlenre van bízva.  Mindezekből következik, hogy jelentős teendők vannak itthon az sportkardiológiai ellátás megteremtésében.
 
Az elváltozások időbeni felfedezéséhez és a szomorú halálesetek megelőzéséhez elengedhetetlenül fontos az intenzív testmozgás végzők esetében a rendszeres kontroll. A legkisebb panasz esetén soron kívül, egyébként évente javasolt a fokozott fizikai terhelés miatt  minden hobbi sportolót kardiológiailag szűrni, akárcsak a fokozott pszichés stressz miatt a menedzser típusú életvitellel bíró pácienseket.
A halmozottan, fizikálisan és lelkileg is fokozott terhelésnek kitett versenysportolók szűrése pedig még kiváló teljesítőképesség és panaszmentesség esetén is évente kívánatos lenne a hirtelen szívhalál kivédése érdekében.

www.orvostkeresek.hu