Kínai tanítómesék

AZ UJJADAT KÉREM

A szegény ember találkozott régi barátjával, aki halála után istenséggé változott. Végighallgatta a szegény ember panaszait a nyomorról, amelyben életét tengeti, majd ujjával az út szélén heverő téglára mutatott. A tégla nyomban aranyrúddá változott. Megajándékozta vele a szegény embert, ám régi barátja nem lett elégedett, ezért adott neki egy nagy aranyoroszlánt is. A másik még mindig elégedetlen volt
– Hát mit kérsz még? – kérdezte az istenséggé vált barát
– Az ujjadat – hangzott a válasz.
Xiao Fu

EGYÜTT NEVETNI

A vak ember nagy társaságban időzött Amikor társai nevettek, ő is nevetett.
Megkérdezték, min nevet Azt felelte:
– Ha ti nevettek, bizonyára van okotok rá. Megfosztanátok a nevetés örömétől?
Xiao Zan

HA NEM JUT SEPRŐ A DISZNÓKNAK

Az elöljáróságomtól harminc li távolságra nyugatra fekszik a Hefu hegy, s annak meredekében húzódik a Wang Po-templom, amelyet az Öreg Hölgy Templomának is neveznek. Senki nem tudja pontosan, mikor élt ez az öreg hölgy. Beszélik, abból élt, hogy bort árusított, s gyakran járt hozzá egy taoista pap, aki sohasem fizetett a borért Az asszony ezzel mit sem törődött. Egyszer aztán a pap így szólt hozzá:
– Soha nem fizettem a borért, de forrást fakasztok neked.
Valóban, a pap forrást fakasztott, amelyből a legfinomabb bor áradt
– Ez a fizetségem – mondta, és eltűnt.
Az asszony nem vesződött tovább a szőlővel, a forrásból fakadó italt árusította. A vevői úgy találták, finomabb minden más bornál. Az üzlete fellendült, az asszony három év múlva meggazdagodott
Egy nap ismét beköszönt hozzá a pap. Az asszony hálálkodott neki.
– És mondd, jó a bor? – kérdezte a pap.
– Csodálatos – felelte az öregasszony. – Csak az a baj, hogy így nincs seprő a disznóknak. A pap elnevette magát, és a következő sorokat vetette a falra:
Hatalmas a mennybolt,
De még hatalmasabbak az emberi vágyak.
Forrásvizet árul bor gyanánt,
S azon sopánkodik, hogy nincs seprő a disznóknak!
Amint befejezte az írást, a pap eltűnt, a forrásból pedig többé nem fakadt bor.
Xue Tao történetei

AZ UTÁNZÁS OSTOBASÁGA

Xi Shit, az ismert szépséget sokszor kínozta a gyomorégés, ezért gyakran mutatkozott fájdalomtól elgyötört arccal az emberek előtt.
Egy falubeli csúnyácska leány, aki roppant vonzónak tartotta Xi Shi viselkedését, ugyancsak összefonta karját a gyomra előtt, és fájdalmas képet vágva sétafikált. A gazdagok, megpillantva a lányt, magukra. zárták ajtóikat, a szegények pedig észveszejtve menekültek előle.
Szerencsétlen leány! Hiába csodálta Xi Shi viselkedését, nem tudta felismerni, hogy mi benne a csodálatos.
Zhuang Zi

PONTY A KlSZÁRADT KERÉKNYOMBAN

Zhuang Zinek elfogyott a pénze. Elment a folyót bérlő halőrhöz kölcsönt kérni.
– Rendben van – mondta a halőr. – Éppen itt az ideje, hogy beszedjem a bérleti díjakat a környéken, aztán majd kölcsönzök neked háromszáz aranyat Megfelel?
Zhuang Zi felháborodott, elbeszélte a következő történetet.
– Amint idefele jövök, hallom, hogy szólítanak. Körülnézek, hát egy ponty fekszik a földön a kiszáradt keréknyomban, az beszélt hozzám. Rácsodálkoztam.
– Hát te, hogy kerülsz ide?
– A Keleti Óceán gyermek vagyok – felelte. – Tudnál hozni egy vödör vizet, hogy megmentsd az életemet?
– Rendben van – mondtam. – Elintézem a dolgom, visszafelé jövet hozok majd egy vödör vizet a Nyugati-folyóból. Jó lesz így?
A ponty megdühödött
– Kikerültem a megszokott közegemből – kiabálta -, nem tudom, mit tegyek! Egy vödör víz megmentene, de te nem adsz mást, csak ígéretet! Így legközelebb majd a halpiacon látsz viszont!
Zhuang Li