Amikor Giuseppe Verdi 1868-ban hírül vette Rossini halálát, javaslattal fordult tizenkét zeneszerző pályatársához: komponáljanak közös requiemet nagy pályatársuk emlékére. Ő maga meg is írta a Libera me tételt, ám a közös munka végül mégsem szólalhatott meg. Újabb néhány év elteltével, 1873-ban egy másik nagy veszteség: Itália nagy költője, Alessandro Manzoni halála késztette arra Verdit, hogy saját meglévő tételét teljes művé formálva megírja a Requiemet. A milánói Szent Márk-templomban lezajlott 1874-es ősbemutatót követőn az opus fokozatosan a hangversenyrepertoár kultikus jelentőségű darabjává vált, mára pedig Mozart Requiemje mellett a műfaj legnépszerűbb alkotása. Akik a művet operai kifejezésmódjáért kárhoztatják, egyszersmind legnagyobb erényére: drámaiságára és megjelenítő erejére is utalnak. A koncert karmestere, Vashegyi György hatalmas tapasztalattal rendelkezik az oratorikus művek megszólaltatásában, a három nagy kultúrájú, sokoldalú hazai énekes, Kolonits Klára (szoprán), Komlósi Ildikó (alt) és Kováts Kolos (basszus) társaságában fellépő koreai tenor, Mario Bahg a 2018-as montreali Nemzetközi Zenei Verseny nagydíjasa, aki 2019-ben a New York-i Metropolitant is meghódította.
GIUSEPPE VERDI: Requiem
Kolonits Klára szoprán
Komlósi Ildikó alt
Mario Bahg tenor
Kováts Kolos basszus
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Vashegyi György
Nyitókép (Kolonits Klára): Kaya Ariel Woytynowska
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri