„Le kéne fogynod, malacka!” – gúnyolódtak rajta a strandon, és senki sem védte meg

/Képünk illusztráció/

Anna története.

Csak egy kis nyugalmat szerettem volna

Két éve egyedül nevelem a kisfiamat. Most 5 éves. A férjemmel elváltunk. A válás azonban nagyon megviselt lelkileg. Bevallom: édességbe fojtottam a bánatomat, és el is híztam egy kicsit. Persze sosem voltam az a darázsderekú, vékony csaj, mindig egy kicsit ducibb, molettebb voltam, de azt hiszem, mostanában jobban elhanyagoltam magam. 

Talán azért is, mert már nem volt motiváció. Nem akartam jól kinézni, egyszerűen csak el akartam bújni a világ szeme elől.  

Valahogy összekuporgattam annyi pénzt, hogy 3 napra el tudjunk menni a Balatonra. A kisfiam is nagyon várta már. Ránk is fért a pihenés. De ami a nyaralás alatt történt velünk, az egy rémálom volt, és biztos, hogy sosem fogom elfelejteni. Nem is kívánom senkinek. 

"Le kéne fogynod, malacka!"

Első nap elfoglaltuk a szállást, és azonnal le is mentünk a partra. 

Leterítettük a törölközőnket, és elindultunk a víz felé. Volt a közelben egy nagy homokozó, és mivel a kisfiam imád homokozni, először azt céloztuk meg. Semmi gond nem is lett volna, ha nem jön oda egy csapat röplabdás srác. Nem voltak már kamaszok, inkább olyan fiatal felnőttek.

Amikor megláttak minket, azonnal elkezdtek beszólogatni: 

• Szegény gyerek, biztos ő is el fog hízni, nem csodálnám, ha örökölné az alkatát!
• Le kéne fogynod, malacka! 
• Nem kéne annyi lángost meg palacsintát enni, anyuci!

Teljesen sokkot kaptam. Szerettem volna visszaszólni nekik, de egy hang se jött ki a torkomon. Megmondom őszintén, erre nem számítottam. A kisfiam meg azt kérdezgette, hogy: "Anyu, miért beszélnek így velünk ezek a bácsik?"

Csak annyit tudtam neki mondani, hogy nem tudom kicsim, nem mindenki olyan kedves mint mi, nem kell velük foglalkozni. Biztos nem tanította meg az anyukájuk őket arra, hogy hogy kell szépen beszélni valakivel. 

Amikor látták a srácok, hogy nem pattanok fel, akkor röhögve arrébb mentek. 

A jelenetnek persze sokan tanúi voltak, mégsem csinált senki semmit, nem szólt senki semmit. Mégis mit kellene tennem? Azért, mert van rajtam egy pár plusz kiló, már nem élvezhetem a strandolást? 
 

Az egyikük rosszul lett, és lám, lám, a malacka segített rajta…

Nagyon rosszul éreztem magam, de próbáltam ezt nem mutatni a gyerekem előtt. Legszívesebben sírva fakadtam volna. 

Elkezdtünk homokvárat építeni, aztán pár perc múlva kiabálásra lettünk figyelmesek. 

Valaki rosszul lett. Odafordítottam a fejem, ahonnan a hangokat hallottam. A röplabdás csapat tagjai szaladtak mindenfele, nem tudták, hol vannak a vízimentők, nem találták őket. Megfogtam a kisfiam kezét és odaszaladtunk. 

Láttam, hogy az egyik fiú a földön fekszik. Közöltem velük, hogy ápolónő vagyok. Megvizsgáltam és azonnal láttam rajta, hogy hőgutát kapott. Valószínűleg meg is erőltette magát, mert sokat sportolt a napon. 

Tettem a dolgom, nem szóltam egy szót sem. 

Közben megérkeztek a vízimentők és hívtuk a mentőket is, a fiút pedig kórházba vitték. 

A srácok először némán álltak előttem, aztán végül kinyögték, hogy bocsánat. 

Én rájuk mosolyogtam és azt mondtam: "Néha jól jön egy ilyen malacka is, mint én, nem igaz?"

Indexkép: Depositphotos.com