Május a család hónapja – Anya a családban

Anya a családban

Az anyaság a legszebb és legmagasztosabb dolog, ami egy nővel élete során megtörténhet. Ehhez a létformához nem hasonlítható az égvilágon semmi. Valami misztikus, valami, amit nem tudunk megmagyarázni, csak fölfakad bennünk az első gyerek születésével, amikor megérezzük az édes tej illatát, s megfoghatjuk az örökkön kutató csöpp kis kezet.

Az anya a család mindene: tartópillér, aki jó esetben és általában véve a legalkalmasabb a gyerek nevelésére. De nemcsak a gyerekek gondozása az övé, hanem ő az egyetlen, aki tudja, hol van az elveszett zokni, tudja, hogy mi hiányzik a kamrából, tudja, kinek mi a kedvenc étele… S még mennyi mindent tud Anya!
Szebb, nemesebb dolog nincs, mint Anyának lenni…

Természetes, hogy nem tökéletes egyikünk sem, nem mert téves út lenne a tökéletességre való törekvés, de az önfeláldozás, a sok-sok átvirrasztott éjszaka, az állandó odafigyelés meghozza a várt eredményt: Gyermekünk sikerét az életben.

Az anyaság az életben ránk osztott legnagyobb felelősség is egyben. Sok múlik azon, milyen tanácsokkal látjuk el gyermekeinket.

Világunkra jellemző, anyasággal kapcsolatos két ellentétes besorolás egyszerre van jelen életünkben: amely nem más, mint az idealizált anya, a tökéletes, és a másik, amikor az anya a hibás mindenért. A gyerek elrontott életéért, kudarcaiért… Az ezzel járó címkék pedig: engedékeny anya, domináns anya, hideg és agresszív anya, erőszakos anya.

A valóság pedig az, hogy mindannyian másként fogadjuk és éljük meg az anyaságot.
Van, aki élvezi a gyerekeivel együtt töltött időt, és azt örömmel és hasznosan tölti, ezekben az években élete legteljesebb időszakát éli meg, nem akar lemaradni a percek fontos "pillanatairól" gyereke fejlődésében. Kiélvezi és mélyen átéli az első nevetések, az első szavak, az oviból hazahozott papírszivecskék örömét, az első szerelmeket, bánatokat.
Az anyaság tanít és megtanít. Megtanítja, mi a fontos, mi az érték, mi a jövő, mi a felelősség… Gyerekeink fejlődése során a felbukkanó nehézségek felnőttként az életre tanítanak. Fontossági sorendet tanulunk, s hogy bölcsebbek leszünk? Talán, mert ez az élet rendje…
Van azonban, akinek teher a kilenc hónap, amíg kihordja magzatát, aztán jönnek az át nem aludt éjszakák, a nagyobb gyerek követése, hogy nehogy baja essék, s örök kérdése: hogy mikor lesz egy kis nyugalma?

Bizony tévhit, hogy minden nő alkalmas anyaszerepre, mint az is, hogy nem fekete-fehér a világ. De ha felkészülten várjuk, fogadjuk a gyereket, a fészek, amelyet az anya szeretete tart össze, olyan erő, amely egy életen át visszacsalogatja fiókáit.
Ne essünk tehát túlzásokba, csak egyszerűen legyünk Anyák, mert ez a legtiszteletreméltóbb vállalása az életnek.

Megfogalmazni végül az anyaság érzését. Lehetetlen. Lehet nagy szavakat mondani a felelősségről, a nevelésről, de nekem csak az a két kis kar jut eszembe, amely előbb tétován keres, aztán ujjait fedezi fel, majd félénken szorongat egy csokor virágot Anyák Napján, könnyes szemmel ad puszit mielőtt az oltár elé áll, s végül karomba helyezi az unokám…

Ezért érdemes anyának lenni!