Manócskáim

Ígéret

Egész nap veszekedtem a fiúkkal, Bendegúz és Botond folyamatosan verekedett, ha egy pillanatra kiléptem a szobájukból. Este Bendi somfordált oda hozzám.
– Anya, kérek rágót!
– Nincs itthon, nem tudok adni.
– Ha adsz, akkor nem bántom a Botikát, jó?

Erőművész

Galamb ült a járda szélén szokásos délutáni sétánk alkalmával. Bendi fáradt sóhaja inkább egy fújtatásnak hangzott, a madár teljesen véletlenül pont akkor röppent fel.
– Jaj! – kiáltott fel ijedten kisfiam. – Elfújtam a galambot!

Nagy dolog

Rágógumiból lufit fújtam. Bendi mellettem próbálkozott, sikertelenül.
– Majd, ha nagy leszel, te is megtanulod.- nyugtattam meg.
Végül sikerült a nyelve hegyén megtartani a rágót anélkül, hogy kirepült volna a szájából
– Na, most már nagy lettem?- kérdezte büszkén.

Túró Rudi

Boti élete első túrórudiját kapta alig egyévesen. A látvány rémes volt, a csokoládé folyt a szájából, fogai barnán csillogtak. Bendi lépett a szobába és megütközve nézett rá.
– Az mi? – kérdezte.
– Túrórudi. – feleltem.
– És bekakált Botika szájába? – méltatlankodott undorodva.

Kis rajongó

Családi okokból muszáj volt esténként leülnöm a tv elé, mert férjem, mint közreműködő, minden nap kikérdezte a véleményem. Bendegúz térült-fordult a szobában, majd amikor meghallotta a már jól ismert zenét, felkacagott.
– Csiga-Big Brother! – kiáltott fel lelkesen.