Maradjon általános iskolában, vagy menjen 6 osztályos gimnáziumba a gyerekem?

Fanni hatodik osztályos. A korosztályának szüleit ugyanaz a kérdés tartja lázban: menjen gimnáziumba a gyerek vagy maradjon nyolcadikig az általános iskolában?
Ahogy eddig is minden sorsdöntő választás előtt, alaposan körüljártam a témát. Tanárokkal és szülőkkel beszélgettem, szakemberek véleményeit böngésztem. 
A tanév kezdetekor már egészen biztosan tudtam mi a legjobb Fanninak: marad a jelenlegi iskolájában.
Szentül hiszem, hogy semmiről sem fog lemaradni, ha szeptemberben ismét a szeretett iskolája kapuján lép be. A gimnáziumi életre még nem áll készen. Későn érő típus, a plusz egy óvodai év is kifejezetten jót tett neki.
Meghallgatva olyan szülők beszámolóját, akik átélték az iskolaváltást, arra jutottam, hogy azt csak az erős idegrendszerű gyerekek veszik könnyedén. A Fannihoz hasonló szuperérzékeny gyerekeknek jobb a megszokott környezetben erősödni még két évet.
A gimnáziumban a tanárok (ismerős gyerekek elmondása szerint) nem veszik figyelembe, hogy a hatodik osztály után iskolát váltó gyerekek valójában még általános iskolások. Ugyanúgy kezelik őket, mint a 16-18 éves társaikat.
Egy lassabban érő gyerek számára ez komoly kihívásokat jelent. Több gyereket ismerek, akik az iskolaváltás utáni első két évben a túlélésért küzdöttek. Kitűnő tanulóként érkeztek, a gimnáziumban viszont hármasokért harcoltak. Aztán harmadikra (amikor valójában gimnazisták lettek) megtáltosodtak és újra hozni tudták az általánosban megszokott jó jegyeket. 
Egy gimnáziumi tanár a kérdésemre, hogy mit gondol a korai váltásról azt felelte, hogy kifejezetten rossznak tartja. Kifejtette, hogy azok a gyerekek, akiket elvisznek hatodik után kimaradnak egy fontos fejlődési szakaszból. Mégpedig abból, hogy ők a nagyok az iskolában. Ahelyett, hogy megélnék, hogy már hetedikesek és nyolcadikosok (akikre mindenki felnéz) bekerülnek egy közegbe, ahol megint ők lesznek a kicsik.
Arról nem is beszélve, hogy kimarad az életükből az általános iskolai ballagás, ami jó közösség esetén életreszóló élmény tud lenni.
Pszichológusok cikkeit olvasva ugyanezt a tanácsot kaptam. Ne vigyük el a gyereket csupán azért gimnáziumba, mert ez a trend. Amennyiben a gyerek jól érzi magát, vannak barátai, ne mozdítsuk el a szeretett közegéből, főleg ne erőszakkal. 
Az iskolaváltáson akkor érdemes gondolkozni, ha annak komoly oka van. Ez lehet bántalmazó közeg, ahonnan szeretnénk kiemelni a gyereket. Vagy olyan színvonal alatti oktatás, ahol a gyerek tanulmányi előmenetele sérül. 
Csupán amiatt, mert most ez a divat, ne tegyük ki a gyereket felesleges stressznek. A hatodikos felvételi igen nehéz, csak a legjobbak veszik sikerrel az akadályt. 
Fanni osztályfőnökével sokat beszélgettem a témáról. 38 év tanítással a háta mögött igen nagy tapasztalattal rendelkezik. Elmondása szerint teljesen felesleges a gyerekeket már hatodik osztályban a felvételivel stresszelni. Egyetlen tanítványának sem származott hátránya abból, hogy csak nyolcadik után lett gimnazista. Ellenben mesélt olyan gyerekekről, akik a hatodikos felvételi kudarca után a hetedik és nyolcadik évet folyamatos szorongásban töltötték az újabb felvételi vizsga miatt.
Összefoglalva, amennyiben a gyerek jó iskolába jár, vannak barátai és szeret járni, felesleges erőltetni a korai iskolaváltást. Erőszakkal semmiképp sem szabad rávenni, szakemberek szerint elsősorban a gyerek döntése kell, hogy legyen, hogy 12 évesen gimnazista lesz. Készen kell állnia ugyanis lélekben a váltásra. Szorongó, nehezen beilleszkedő gyereket (főleg, ha vannak barátai és jól érzi magát) ne mozdítsunk el kényszerrel a szeretett közegéből.
A legfontosabb pedig az, hogy amennyiben kudarcba fullad a váltás, vigyük vissza a gyereket az általános iskolába és hagyjuk még érni két évet. Több ilyen esetről hallottam, legutóbb az idei tanévben egy ismerős friss gimnazista lány három osztálytársa döntött úgy, hogy inkább visszamegy a régi iskolájába.

Forrás: Lányomnak az életről

Indexkép: depositphotos