Miért veszed el a gyerek gyerekkorát?

Legutóbb például, amikor Fannit nem a körzetes sztáriskolába, hanem egy gyerekbarát iskolába irattuk. Hiába mondta mindenki, hogy a Fannihoz hasonló kis tudoroknak ott a helyük. Számomra nem az volt a fontos, hogy zsenit neveljenek belőle, csupán azt szerettem volna, hogy szeressen iskolába járni és jól érezze magát. A tudásvágy ösztönösen benne van, annyi kívánságom volt, hogy ezt ne öljék ki belőle. 

Beszélgettem a napokban egy családdal, akinek a gyereke a körzetes sulinkba jár. Elszomorodva hallgattam, milyen nyomás alatt tanulnak ott a gyerekek. A nagymama úgy fogalmazott, hogy elvették a gyerekkorát. A szavait hallgatva újra megállapítottam, hogy milyen jó, hogy nem másokra hallgattam.

Az anyuka és a nagymama beszámolója kapcsán azon gondolkoztam, mire ez a nagy verseny? Miért kell már alsóban széthajtani a gyerekeket? Miért kell elvenni a gyerekkorukat?

Kapcsolódó cikkünk: Hová ez a nagy rohanás? Miért siettetjük a fejlődést? – Popper Péter gondolatai a gyereknevelésről és a túlzott aggódásról

Egy ismerősöm azt mondta, hogy az igazi tudást nem az iskolában szerzik a gyerekek, hanem otthon, a családban szívják magukba.

Igaza lehet. Apukám egy vidéki, cseppet sem felkapott általános iskolába járt, mégis több diplomát szerzett. És a tesóimmal mi is egy középszerű, lakótelepi suliba jártunk. Ennek ellenére (vagy pont emiatt?) a hivatásunkban elismert, sikeres emberek lettünk. 

Emlékszem, az oviban Fanni egyik csoporttársának az édesanyja azzal indokolta, hogy a gyereke reggeltől estig bent van, hogy így fejlődik a legjobban. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy a gyerekek legtöbbet a szerető családi légkörben tanulnak, nem hallgatott rám. Sőt, azt éreztette, hogy Fanninak lesz hátránya abból, hogy keveset jár oviba. 

A fia tanulási és magatartási problémákkal küzd, míg Fanni szárnyal az iskolában. 

Mint az elmúlt lassan 9 évben, most is szemben megyek az árral. Hiába trend versenyeztetni és már az óvodában minden nap más különórára vinni a gyerekeket. A belső hang azt súgja, hogy nem ez a helyes út. 

Egy hozzászóló azt írta, hogy Fanni lemarad a többiektől, ha nem áll be a sorba. Én viszont úgy érzem, hogy nem veszít, hanem nyer azzal, ha kimarad ebből az őrült versenyből. 

Bízom benne, hogy a belső iránytűm, mint eddig mindig, most is a helyes utat mutatja.

Olvasd el ezt is: 

• Dr. Vekerdy Tamás: Embertelenség ennyi tananyagot a gyerekeinkbe nyomni!
• Gyermekek gyerekkor nélkül: 10 hiba, amit a mai szülők hajlamosak elkövetni
• Hová tűnt a szabadság? Az elveszett gyerekkor nyomában

Forrás: Lányomnak az életről
Indexkép: Depositphotos.com