Mit jelent az asszertivitás?

Az asszertivitás tehát egy olyan önérvényesítő kommunikáció, amelyből minden résztvevő nyertesen kerül ki. Úgy érvényesítem az akaratomat, hogy azzal senki érdekeit nem sértem.

A valódi asszertív viselkedés alapos önismeretet kíván, hiszen feltétele, hogy békében legyek önmagammal és a világgal és a kommunikációm során is a békére törekedjek. Az asszertivitás csak akkor működik hitelesen, ha a tettek és a verbális kommunikáció ugyanazt fejezik ki. Ha a testbeszéd ellentmond a szavaknak akkor a hallgatóságunk összezavarodik, megkérdőjelezhetővé válik a hitelességünk és sikertelen lehet a békére való törekvésünk.

Az asszertív kommunikációban nagyon fontos az indulatok kikapcsolása, illetve azok helyes kezelése. A konfliktusok minden esetben értelmi síkon indulnak el és érzelmi síkon folytatódnak, ami nehezíti a megoldásukat, hiszen az érzelmek elviszik a fókuszt a megoldani valóról. Érzelmektől túlfűtötten nehéz tárgyilagosnak maradni, a legtöbbször egyáltalán nem sikerül. Az érzelmek kezeléséhez a probléma megoldására való törekvésre van szükség.

Mindez tanulható például asszertivitás tréning keretében és azok számára a legkönnyebb elsajátítani, akik hajlandóak a sziklaszilárd nézőpontjaikat feladni. Empátia, nyitottság és alkalmazkodó képesség a kulcsszavak. El kell fogadni a szabályt, ami a hétköznapokban nehezen szokott sikerülni: érzelmekkel nem vitatkozunk. Mindenkinek joga van azt érezni, amit ő akar akkor is, ha mi nem értünk egyet vele.

Az asszertív egyén tisztában van azzal, hogy mit szeretne elérni és tisztában van a másik fél igényeivel is. Emberismerete és önismerete és képesség, amellyel a megfelelő kérdéseket felteszi és értékeli a válaszokat megalapozzák a magabiztos asszertív fellépését.

Milyen az asszertív kommunikáció?

Az asszertív egyén egyes szám első személyben kommunikál. Én-üzenetekben fogalmaz, magáról beszél, mit gondol, mit érez, mit szeretne elérni. „Én így éltem meg” alapján fogalmaz. Kerüli a „te mindig így viselkedsz velem” vádaskodást.

Kerüli az általánosítást: „Mindenki követhet el hibákat” „Mindenki szokott tévedni” stb. mert tisztában van vele, hogy akkor maradhat hiteles, ha önmagáról beszél. Kerüli a vádaskodást, rágalmazást, a másokra való mutogatást.

Kerüli az általánosítást. Tudja a különbséget a „minden ember” és a „vannak olyan emberek” között.

Képes pontosan megfogalmazni a kéréseit, igényeit a megfelelő helyen és időben.

Feltételezések helyett kérdez: pontosan a lényegre koncentrálva, valódi érdeklődéssel fordulva a másik fél véleménye, ötletei iránt. Ha általánosítást tapasztal, kihámozza a lényeget, pontosít.

Kerüli a manipulációt, az érzelmi zsarolást. A véleményét nem csupán közli, érvekkel is alátámasztja.

A jó kommunikáció számára nem a partnerével való mindenben egyetértést jelenti, hanem ha úgy képviseli saját magát és a véleményét, hogy az a másik fél számára is elfogadhatóvá váljon.

Empatikus és figyelmes hallgatóság a másik felet meghallgatja.

A legfontosabb asszertív tulajdonsága pedig, hogy mindezt a beszélgető partnere kommunikációs stílusától függetlenül képes megtenni. Tehát képes egy agresszív vagy passzív beszélgető partnerrel is higgadtan véleményt cserélni, anélkül, hogy kibillenne az egyensúlyából.

Mikor ajánlott használni az asszertivitást?

Tulajdonképpen mindig ajánlott használni, de van, amikor még hangsúlyosabb szerephez jut például:

Interjúk alkalmával

Konkrétumokat hallhatnak rólad, általános információk helyett.

Kiderülhet mennyire vagy jó csapattag, mennyire lehet beilleszteni a már meglévő csapatba.

A személyedben megismerhetnek egy a konfliktusos helyzeteket remekül kezelő asszertív munkaerőt.

Nyilvánvalóvá válhat, hogy akkor is képes vagy asszertíven kommunikálni, ha a véleményed eltér a többiekétől.

A hozzáállásoddal biztosíthatod a neked bizalmat szavazóknak, hogy bármilyen külső kapcsolatban méltón, felvállalhatóan képviseled a céget.

Nyitókép: Gerd Altmann képe a Pixabay -en.