Most mi lesz? – gyerek és gazdagság, no meg a coach

Bizony, a gyerekek számára sem mindegy, hogy megtanulják-e azt az icipici, árnyalatnyi különbséget, amit a "Most mi lesz?" illetve a "Most mi legyen?" kérdés jelent. (Már nem emlékszem, pontosan melyik könyvében határozta meg Kiyosaki, hogy szerinte mi az intelligencia, de a meghatározás még most is nagyon pontosan beugrik: az intelligencia az árnyalatnyi eltérések megkülönböztetésének képessége. Tehát ha ezt megtanítod a gyerekednek, minimum a pénzügyi és az intraperszonális intelligenciáját is fejleszted.)

Ami a lényeg: a két kérdés közötti különbség teszi azt, hogy reaktív vagy proaktív-e a gondolkodásod. Reaktívan állsz hozzá az élethez, ha a környezeted hatásaira reagálsz, gyakorlatilag sodródsz az árral. A reaktív emberek azok, akik mindig a körülmények miatt nem jutnak ötről a hatra – legalábbis ők ezt állítják. A proaktív emberek ezzel szemben sokkal inkább hatnak a környezetükre, ők alakítják azt, semmint hogy ők függjenek a környezetüktől, a körülményeiktől. (Ha többet is meg akarsz tudni a proaktív gondolkodás első lépéseiről, akkor olvasd el az erről írott postomat.) Az biztos, hogy vegytisztán senki nem lehet reaktív, vagy proaktív, sőt még a proaktív emberek is képesek bizonyos életterületeken reaktívan viselkedni, de azért a legtöbb területen kijön, hogy melyik irány dominál. Hogy pénzügyileg és a pénzügyi intelligenciád szempontjából ez mennyire előnyös, az nem kérdés: a proaktív emberek alapvető sajátja, hogy keresik azokat a lehetőségeket, amelyeket a saját előnyükre kihasználhatnak. Nem kifejezetten azok az emberek ők, akik arra várnak, hogy más oldja meg helyettük a problémáikat. Ezért járnak sokszor több lépéssel is a "tömeg" előtt. 

Most jön a nagy kérdés:

hogyan lehet ezt a gyereknek is megtanítani?

Íme egy tipplista, amelyet gyakran használhatsz. Ha így teszel, duplahaszon. Egyrészt ugyanis a gyerek megtanulja ezt a fontos leckét, másrészt menet közben Te is beletanulsz a proaktivitásba… Szóval jöjjön a tippgyűjtemény arra, hogy hogyan is tudod a gyerekedet proaktívvá nevelni:

1. mutass (jó) példát! – akárhogy is, Te vagy a minta a gyereknek. (Az már más kérdés, hogy jó vagy rossz példa. Azt majd a gyerek eldönti, és aszerint viselkedik majd úgy, vagy éppen ellentétesen, ahogy Te.)
2. válasszatok példaképeket! – ha Te nem is érzed még Magad alkalmasnak arra, hogy jó példa legyél a gyereked számára, akkor keress olyan embereket, akik ebből a szempontból jó minták lehetnek, és beszélgessetek róluk! Talán hihetetlennek tűnik, de ilyesmire még a tinik is kaphatóak: a múltról mesélni nekik, mindig megfogja őket. Különösen, hogy ha a saját családotok legendáriumából veszel elő példákat! Még a tinik is szeretik tudni, hogy kik ők, honnan jöttek, mit hoztak magukkal a családból, úgyhogy sztorizz nekik nyugodtan!
3. beszélgessetek! – ez azért jó, mert segít a nem kifejezetten jól sikerült dolgokat a helyükre tenni. Kitárgyalhatjátok, mit csinált a gyerek adott szituban és miért, de ami még sokkal fontosabb ettől az az a kérdés, hogy "Mit lehetett volna még tenni, amit nem tettem?" Innentől vonható le a tanulság, ill. építhető stratégia arra az esetre, ha hasonló helyzetben találja magát a gyerkőc.
4. új kalandok kipróbálása – na, nem kell feltétlenül semmi nagy dologra gondolni. Csak annyi a lényeg, hogy mindig legyen alkalma a gyereknek valami új helyzetben is kipróbálnia magát. Erősen ajánlott, hogy mindig csak addig emeld így a lécet, amit még át tud ugrani a gyerek (,azaz teljesíthető), de azért legyen benne annyi újdonság, hogy érdekes legyen neki (,azaz jelentsen neki kihívást). Mire jó ez? Arra, hogy időnként elhagyja a gyerek a komfortzónáját – és hozzá is szokjon ehhez.  Anno Ranschburg tanár úr mondta azt, hogy a fiúknál ezt az apák sokkal hamarabb megteszik, hiszen őket viszik magukkal horgászni, meccsre, stb., gyakorlatilag "átsegítik a gyereket a küszöbön" – kinyitják az ajtót a világra. Azt javaslom, hogy ezt nemtől függetlenül tedd meg: akár fiad van, akár lányod, akár apa vagy, akár anya, engedd, hogy tapasztalatot szerezzen a gyerek.
5. játssz! – minden olyan játék jól jön ehhez, amiben egy vagy két lépéssel előre kell gondolkodni. A stratégiai játékok (malom, sakk, kártyajátékok) tipikusan ilyenek, és ez nem véletlen: a stratégiai gondolkodásban a proaktivitás az egyik legfontosabb összetevő. Bármelyik játék jó, ahol előre meg kell saccolni az ellenfél lépéseit és az arra adható válaszokat is, különben a gyerek nem nyer. (Nyerni pedig mindenki szeret.)

Neked is vannak tippjeid? Hajrá! Tedd közkinccsé őket itt a kommentekben! 

Milyen élvezet vár a jóléthez vezető úton?

Fotó: freedigitalphotos.net