Nap mint nap járok kelek a városban. Kisfiamat elkísérem az iskolába, vásárolni megyek vagy valamelyik hivatalban intézem az ügyemet. És közben egyre erősebb bennem az érzés, hogy valami nincs jól. Az iskolában délután ideges szülők várják gyereküket, mert sietni kell valahová, a boltban az eladó kérdésemre kelletlenül válaszol és a hivatalban az ügyintéző kelletlenül intézi az ügyemet.
A kisfiam 7 éves. Ősszel kezdte az 1. osztályt. Sok türelemre lenne szüksége. Mégis, ha nincs kész a lecke, ideges leszek és kiabálok, ha nem ért valamit, ideges leszek, hogy miért nem érti, ha kéri, hogy segítsek a válasz: „majd később, most nem érek rá”. Miért van ez? Talán a körülmények hozzák ezt így.
De egyszer egyik ismerősöm megajándékozott egy könyvvel. A címe: Richard Carlson Ph.D.: Ne csinálj a bolhából elefántot. Bevallom mostanában nem sok időm jutott olvasásra, de ezt a könyvet elolvastam. A könyvben a szerző /aki bölcsészdoktor és szülő is egyben/ saját tapasztalatait osztja meg mindazokkal akik szeretnék mindennapjaikat boldogabbá, szeretetben gazdagabbá tenni. Nem nagy szólamokkal teszi ezt, hanem rövid tanácsokkal lát el bennünket, hogy hogyan viszonyuljunk családtagjainkhoz, embertársainkhoz és saját magunkhoz ebben a lassan lélektelen világban. És mindezt szórakoztató formában írja le.
Sok, számomra fontos dolgot megtanultam a könyv olvasása közben, de a legfőbb tanulság talán az, hogy a körülményeket lehet, hogy épp mi magunk teremtjük, és ahhoz hogy ez megváltozzon, előbb magunkat kellene kicsit megnevelni.
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri