Eleinte minden szörnyûségre gondoltunk, vajon mi történhetett szegény gyerekkel, de aztán a diagnosztikai vizsgálat rátapintott a valódi okra. Az esti híradóban számoltak be egy különös gyerekrablás történetérõl, amely annyira megrázta a kisfiút, hogy nem merte szóba sem hozni félelmeit.
Ez az eset komolyan felveti a felnõttek felelõsségét, hogyan alakítják ki a gyermek tévézési szokásait. A gyakorlatban két véglettel találkozhatunk. Vannak családok, ahol nincs televízió készülék, máshol pedig háttérzajként gyakorlatilag egész nap be van kapcsolva. Itt is, mint minden más esetben valahol a középút lehet a megoldás.
Milyen mûsorokat mikor nézhet a gyerek?
A kábelszolgáltatók csatornakínálatában egészen kisbabáknak szóló tematikus csatornákat is találunk, de a jól ismert mesecsatornákat és mûsorokat is elõszeretettel nézik kicsik. Elõnye a kisgyermekkorban nézett meséknek, hogy a gyermekek sokat tanulnak a történetekbõl, fejlõdik a szókincsük, az állandóan ismételt dalokat elõbb utóbb megtanulják a gyerekek. Miután közösségbe kerülnek, egyre gyakrabban téma a tévében látott mese, kinek melyik karakter a kedvence, minek öltözik be farsangkor. Egyszóval az óvodáskori szocializációnak ugyanúgy része a televízióban látott mese mint az olvasott történetek vagy a tanult dalok. Érdemes tehát a szülõnek nyomon követni az „aktuális trendeket”, és a gyerekkel együtt megismerni a meséket, késõbb pedig a filmeket.
A gyerekek televíziózási szokásainak kialakításakor ugyanis a legfontosabb dolog, hogy bármit is néz a gyerek, arról a szülõ tudjon, és meg tudják közösen beszélni a látottakat. Sokszor látjuk, hogy már az egészen kicsik is néznek videókat a youtube-on, és ezzel nincs is probléma, ha meghatározott idõkeretben, a napi program beépített részeként a szülõvel közösen történik. Sõt, ez a szituáció nemcsak a tanulásban, nyelvfejlõdésben fejlesztõ hatású, hanem a szülõ-gyermek kapcsolatra is jó hatással van. Gond az, ha kontroll nélkül tévézhet, gépezhet, tabletezhet a gyerek. Gondoljunk bele, milyen könnyen betölthetõ az internetrõl egy pornóvideó vagy egy erõszakos filmjelenet, fõleg a kisgyerek kezében, aki „csak” kattintgatja a gépet.
Híradót nézhet a gyerek?
Jogos kérdés, hiszen gondolhatnánk, hogy egy mûvelt ember tájékozott a napi hírek, politikai kérdések, az országos és nemzetközi történések felõl. Ugyanakkor manapság a híradók egy jó részét az ún. katasztrófa hírek uralják. Kutatások azt mutatták, hogy az emberek leginkább ezekre kíváncsiak, és a politikai hírekrõl nagyobb arányban kattintanak el. Ennek megfelelõen a csatornák is így állítják össze a hírmûsorok tematikáját.
Kamaszkorban valóban fontos már, hogy a gyermeknek legyen rálátása a világ történéseire, de nagyon komoly szülõi feladat elmagyarázni, hogy a hírekben látott szörnyûségek mit is jelentenek valójában és hogyan hatnak az õ életére. Jó példa erre a most naponta bemutatott terrorfenyegetettség. A felnõtteknek is nehéz ezekben a kérdésekben állást foglalni, és ha különösebb magyarázat nélkül a gyermek végignéz egy katasztrófahírekkel teli híradót, könnyen akár paranoid gondolatai is lehetnek
Nincsenek tehát írott szabályai annak, hány éves korban és mit nézhet a gyerek, mert a tévézési szokások a leginkább fontosak. Józan ésszel mondhatjuk, hogy egy természetfilmet a kisiskolás megnézhet a szüleivel, de az a felnõtt feladata, hogy észrevegye a gyerek félelmeit, amikor a tigris levadássza a zebrát. Ugyanez igaz az „ártatlan” sorozatokra, telenovellákra. Még a kiskamasszal is meg kell beszélni, hogy a filmben látottak nem a valóságot tükrözik, és az érzelmek valójában megjátszottak. A gyermeki fejlõdés szempontjából fontos tudni, hogy õk egészen sokáig, szinte a kiskamaszkorig hajlamosak a tévében látottakat a valósággal összetéveszteni. (Sõt felnõttekre is jellemzõ ez, gondoljunk csak arra, amikor a nézõk pénzt gyûjtöttek a vak Esmeralda szemmûtétjére).
Itt kerülnek hátrányba a másik végletet képviselõ családok, ahol nincs televízió készülék. Sokszor tapasztalhatjuk ugyanis, hogy a gyermek nincs felkészítve a tévében látottakra, ám amikor egyszer mégis megnéz egy mûsort, nem tudja feldolgozni a történteket. Szintén nehezen kezelhetõ az a szituáció is, amikor a gyermek azért nem tud egy-egy közösségi témához kapcsolódni, mert nem tudja, mirõl van szó. Tudjuk, hogy ez kiskamaszkorban még inkább probléma.
Érdemes tehát komolyan elgondolkodni azon, hogyan alakítja ki a szülõ gyermeke tévézési szokásait, hiszen ez is egy nevelési kérdés. Láthatjuk, hogy a végletek itt sem mûködõképes opciók, de az arany középút megtalálása családonként változhat.
Fotó: www.oklahoma-law.com
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak