Hirdetés Partneri kampány helye
Gyereknevelés

Öt régimódi gyereknevelési szokás, amely ma is megállja a helyét

Sokat változott a világ a mi gyerekkorunk óta. Több az autó, több az információ, mások a tanulási módszerek. A mi gyerekeink már nem a család egyetlen vonalas telefonján csevegnek órákig a barátnőjükkel, hanem Snapchaten cserélnek eszmét, és számukra természetes, hogy minden információ néhány gombnyomással elérhető. Vannak azonban olyan elvek, módszerek, amelyek generációkon ívelnek át.

Megosztom Facebookon Küldés e-mailben
Öt régimódi gyereknevelési szokás, amely ma is megállja a helyét

Egyértelmű, hogy ebben a világban nem lehetséges száz százalékig úgy nevelni a gyerekeinket, ahogyan minket neveltek néhány évtizeddel ezelőtt. Az új jelenségek új, szüleink előtt ismeretlen kihívások elé állítanak bennünket. A gyereknevelés néhány eleme azonban örök érvényű.
 

1. Esti mese

Lóghatnak bármennyit az interneten, és nyomkodhatják a Minecraftot orrvérzésig, nagyjából a kisiskolás kor végéig megkerülhetetlen sarokköve kéne, hogy legyen egy gyerek napjának az esti mese. Pszichológusok, pedagógusok már számtalanszor leírták a mesélés összes előnyét a belső képalkotó folyamatoktól kezdve a közös összebújásig, ezért én csak annyit tennék hozzá: az esti mese biztosítja, hogy semmi harag ne maradjon meg a nap végére. Talán nem mi vagyunk az egyetlenek, ahol az esti rutin finoman szólva nem megy mindig gördülékenyen, ahol mindkét gyereknek fejenként hússzor kell elmondani, hogy most már menjen fürdeni, mossa meg a fogát, fürdés után vegye fel a pizsamáját és még sorolhatnám. Mire mindenki ágyban van, a légkör gyakran már kellőképpen feszült, de amint kinyitjuk a könyvet, minden harag elszáll. Többek között ez az oka annak, hogy mesemegvonással semmi körülmények között nem büntetünk, és bármilyen késő is van, lehetetlen, hogy az olvasására már ne legyen idő. Azon a néhány percen még este tízkor sem múlik semmi.

Kapcsolódó cikkeink:
– A mese lélektana
– Mesével a gyermekkori agresszió ellen: ezért nagyon fontos, hogy pici korától kezdve mesélj a gyereknek

2. Menjetek ki játszani!

A rövidülő nappalok miatt sajnos egyre ritkábban kerül sor a kinti játékra iskola után, de áprilistól szeptemberig ez volt a jelmondat. Szerencsére a szomszéd szülők ugyanígy állnak a kérdéshez, a hosszú nyári estéken tele volt az utcagyerekekkel, bicikliztek, fogócskáztak, vagy egyszerűen csak beszélgettek. Én az ablakból pillantottam rájuk néhány percenként – pont, ahogy annak idején az én édesanyám.

A kinti bandázás során a különböző korú gyerekek megtanulják maguk felállítani a játékszabályokat, konfliktusaikat lerendezni, a nagyok odafigyelnek a kicsikre, a kicsik tanulnak a nagyoktól, és a félénk elsős kislányomnak különösen nagy boldogság, hogy van egy ötödikes barátnője a házból, így az iskolaudvaron sem érzi kiszolgáltatottnak magát.
 

3. Sport

Ez az, amit senkinek nem kell külön magyarázni. Ma, amikor természetes mozgásra már alig van lehetőségük a gyerekeknek, amikor az ötszáz méterre lévő iskolába is autóval hordják őket, létfontosságú, hogy néha alaposan átmozgassák magukat.

És itt nem csak a mozgás a lényeg. A sport fegyelemre tanít, ott másfajta szabályok vannak, mint az iskolában – és valahogy jobban be is vannak tartatva -, egy fiúnak pedig különösen fontos a férfi edző, hiszen az iskolában leginkább női pedagógusokkal találkozik. A sport identitást is ad, a kosarasok, focisták, táncosok büszkék lehetnek a választásukra.

Ehhez pedig nem kell versenysport. Néhány elhivatott tehetségtől eltekintve mindenkinek jobb, ha a mozgás megmarad hobbiszinten. Stressz, nyomás, plusz teher helyett örömforrásként.

Kapcsolódó cikkeink:
– A sportolás csodálatos hatásai gyermekedre
– 
A sportolás előnyei kamaszkorban
 

4. Nincs a gyerek cukorból

A gyerek esik-kel, megüti magát, piszkos lesz, néha megázik – ezek mind megtörténtek veled és velem is számtalanszor gyerekkorunkban, semmi ok arra, hogy a saját gyerekeinket görcsösen próbáljuk megkímélni ezektől. A játék kosszal jár, a mosógép majd megoldja. Arra sincs szükség, hogy az anyuka fertőtlenítő kendővel a kezében, visítozva rohangáljon a világot felfedező totyogója után a játszótéren, és sokkot kapjon minden alkalommal, amikor az megfog – vagy félve írom: megkóstol – valamit. A gyerekek évezredek óta fedezik így fel a környezetüket, és egyelőre még itt van az emberiség.

Kapcsolódó cikkünk: Nem baj, ha koszos lesz a gyerek! – 6 ok, amiért engedned kéne, hogy összepiszkolja magát

Félreértés ne essék: nem azt mondom, hogy bátorítsuk a homokevést vagy a szétdobált szemét összegyűjtését. Csak éppen ne essünk kétségbe, ha alkalomadtán mégis előfordul. Olyan helyre ne járjunk játszótérre, ahol tele van minden macskaürülékkel és sörösüvegek szilánkjaival, viszonylag tiszta helyeken azonban engedjük a gyereket felfedezni!

A járni tanuló gyerekek szükségszerű elesései is szélsőséges reakciókat válthatnak ki a szülőkből. Vannak, akik ilyenkor szigorúan, már-már katonásan pirítanak rá a felsíró gyerekre, mondván „Nem fáj!”. Mások tragédiát csinálnak minden elesésből, ijedeznek, keresik a sérülést, amiből a kicsi értelemszerűen azt tanulja meg, hogy most valami rettenetes történt vele.

Mint minden esetben, itt is a középutas megoldás a követendő. Ha a gyerek elesik, biztassuk, hogy álljon fel, ne ölelgessük, puszilgassuk, ha magától nem kéri. Ha azonban nem tud felállni vagy nagyon sír, mindenképp vigasztaljuk meg. Ha szokásává válik a gyermeknek, hogy a kisebb esésekből magától feláll, azonnal tudni fogjuk azt is, ha tényleg komolyabban megütötte magát, és nem kényeskedésből drámázik a földön. Minket ez a módszer még soha nem vezetett félre.
 

5. A gyerek segítség

Állítólag a nyugati világon kívül a gyerekek hétéves korukra nettó befizetői lesznek a családi kasszának: vagyis, ha pénzt esetleg még nem is keresnek, otthoni munkájukkal bőven ledolgozzák az eltartásuk költségeit. Ha ez a mi viszonyaink között nem is feltétlenül kívánatos, a gyerek már egész kicsi korában is komoly segítségünk lehet, ha hagyjuk.

Kapcsolódó cikkünk: Házimunka három évesen? Mégis mire jó?

Édesapám gyakran elmeséli, hogy harmadikos korában egyedül ment haza az iskolából az üres lakásba, lement a pincébe, fát hasogatott és begyújtott, mire hazaértek a szülei. Ez ma már a legtöbb helyen szükségtelen, de egy hétéves már komoly segítség lehet a bevásárlás utáni hazacipekedésben, kitakaríthat – és nem csak a saját szobáját –, leszedheti a száraz ruhákat, kiviheti a szemetet. Az értelmes házimunka növeli a felelősségérzetét, és különösen jó érzés a család minden tagjának, ha hamar többfelé lehet osztani a feladatokat.
 

Te mit tennél még hozzá? Melyek azok a módszerek, amelyeket a szülői házból hoztál?

Fotó: Chris_Parfitt / flickr

Hirdetés Tartalomközi hirdetési hely
Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást. Panasz, bizonytalanság vagy sürgős helyzet esetén kérj személyre szabott segítséget.
Megosztom Facebookon Küldés e-mailben

Ez is érdekelhet

Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak Egyetlen elgurult vízgyöngy ölte meg a 10 hónapos kislányt Amit a képernyő elvesz a gyerekedtől, és észre sem veszed Hogyan fegyelmezzünk szeretettel? – Válaszkereső Pécsi Rita neveléskutatóval Néhány praktikus trükk az elveszett óvodai ruhák ellen A túlzásba vitt bőrápolás kamaszkorban többet árthat, mint használ 115 találós kérdés ovis és iskolás gyerekeknek Az alfa generációs gyerekek többet játszanak online, mint valaha. Hogyan védhetjük meg őket az online ragadozóktól?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük