Pénzügyi nevelő vagyok, tehát nem fogok elrugaszkodni kedvenc témámtól: most is pénzügyi intelligencia csiszolgatáshoz kaptok tőlem ajánlatot. Sőt! Ez lesz az a könyv, amit egyelőre gyakorlatilag egyedüliként tudok megnevezni, hogy ne (csak) Te tanulj belőle pénzügyi intelligenciát, hanem a gyereked (is).
Igen, ez a könyv pénzügyi intelligenciát farag, ÉS gyerekeknek (is) szól! (Gyorsan hozzáteszem: szülőknek sem tilos elolvasni, sőt…)
A mű már csak azért is sajátos, mert az időben jó messzire teszi a történeteit: az ókorba. Térben is messze vagyunk a Kárpát-medencétől: Babilonban. Szeretem a történelmet, az ókort pedig különösen, és még így is kénytelen vagyok azt mondani, hogy nagyon is elképzelhető, hogy anno így gazdagodtak meg az emberek a sumér birodalomban.
A szerző, egy George S. Clason nevű úriember 1926-ban írta meg pénzügyi gondolkodásról szóló sorozatának első darabját. A könyv, amely a Babilon leggazdagabb embere címet viseli (és ebben hű az angol eredetihez), ennek a sorozatnak az egyik darabja.
Ez a felvezető csak azért kellett, mert így talán érthetőbb, mi vezette az írót, amikor archaikus szóhasználattal írta meg művét. A Bagolyvár Könyvkiadó, amelynek gondozásában megjelent a könyv, egyenesen “a Biblia nyelvnek egyszerűségén szóló” történeteknek nevezi az alkotást. Tény, régies a szóhasználat, a szófordulatok, de a Károli-féle bibliai szóhasználattól messze van. Ez persze nem is feltétlenül baj, ezért lesz a történetfüzér emészthető még a gyerekeknek is. Engem sokkal inkább emlékeztet a görög mítoszok szóhasználatára, mondatfűzésére, tehát egy jól vezetett mesére. Feltűnő, hogy a szerző minden bizonnyal elmélyedt ennek a fogalmazásmódnak a tanulmányozásában, bár azt erősen kétségbe vonom, hogy eredeti sumér szövegeken gyakorolt volna. (Nem tudom, ki emlékszik még irodalmi tanulmányaiból pl. a Gilgames-eposzra. Én igen. Sokkal nyakatekertebb volt a mondatvezetés, a jelzős szerkezetek, stb., mint ebben a könyvben.)
A nyelvhasználat konzekvens, és tényleg jó a kohéziója a tartalommal. Egyetlen helyen éreztem azt, hogy kicsit kilóg a lóláb, amikor úgy próbálta elmagyarázni a biztosítás fogalmát, hogy nem mondhatta ki a szót, hiszen a biztosítás fogalma Babilonban még nem létezett. (A szerző szerint. Én viszont úgy tudom, hogy éppen a tevekaravánokat érő rendszeres támadások vezettek a biztosítás elődjének kialakulásához már az ókorban.) Apró kis döccenő a sztoriban és a stílusban, de végülis felejthető.
Szerintem ezzel nincs is semmi baj, mert így a mai ember számára is könnyebben érthető a szöveg, ill. a mai gyerekek is hajlamosabbak elolvasni azt.
És ez itt a lényeg, hogy a gyerekek számára is olvasható: akárcsak a hittan órán, vagy az egyházi iskolákban a bibliai történeteket, ezt a könyvet is érdemes a 10-12 éve gyerekek kezébe adni. A példázatokkal akkor már tud mit kezdeni. Ebben a könyvben pedig szinte minden egyes történet egy-egy példázat. Mindnek van tanulsága is, amit a sztorik végén le is vonnak a szereplők, úgyhogy a gyerek még csak véletlenül sem marad kétségek között, hogy mit is akarhattak ezzel mondani.
A szerző alkalmazza a jó öreg sulykolást is mint pedagógiai eszközt, vagyis bizonyos pénzügyi, pontosabban vagyonépítő praktikákat több történetben is elővesz, ráadásul ugyanabban a sorrendben, nehogy véletlenül is ne ragadjon meg valaki fejében.
Egy biztos: a könyvet érdemes komolyan venni. Az összes történet, mint pl. a Hétféle gyógymód a sovány erszény felhizlalására, vagy Az arany öt szabálya c. fejezetek, még ma is megállják a helyüket – ezt pénzügyi nevelőként tuttira állítom. Csak annyi kell, hogy a végén beszéljétek meg, hogy biztosan a helyére kerüljenek a gyerkőc fejében a dolgok.
Igaz, ahhoz az is kell, hogy Te is elolvasd a könyvet. Hidd el, fog majd újat mondani Neked is… 🙂
George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere
Bagolyvár Kiadó, 2007, Budapest
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri