Segítség, tévézik a gyerek!

Tudományos kutatások tanúsága szerint a kontrollálatlan televíziózás elősegíti az elhízást, késlelteti a szellemi fejlődést, magatartás- és figyelemzavart, hiperaktivitást okoz a gyermekeknél!

Egyre többször ismétlődik meg ez a jelenet: szemünk fénye hazajön az iskolából, táskáját a sarokba hajítja, kikap valami harapni valót a hűtőből, majd „levágja magát” a képernyő elé.
Valahol érthető is, hiszen egy fárasztó tanítási nap után nemigen fogja a csemete még azon is törni a fejét, milyen értelmes elfoglaltsággal is töltse a délutánt.
Sokkal egyszerűbb, ha megnyomja a gombot és rátapad a képernyőre. A legtöbb szülő tudja, hogy a tévé-nézés inkább árt utódjának, mint használ.

Miért is tévézik a gyerek?
Ahhoz, hogy ezt megértsük, számba kell vennünk néhány szempontot.

Már egészen kis korban megragadják az apróságok figyelmét a tévében látható színes, mozgalmas képek. Ők még nappal is szívesen „álmodnak”, ezért kedvelik ezt a fajta médiumot. Ők is szeretnének kimenekülni a problémákkal, követelményekkel teli mindennapokból. A fejből mondott, vagy felolvasás alapján hallott történetek ellenére is erősebb köteléket jelenthet a televízió a maga eszközeivel (zajok, színek, zene, stb.). Olyan szabadságot és kalandokat kínál a gyermekeknek – különösen a nagyvárosban élőknek, – amelyek átélésére a modern társadalomban már nincs lehetőségünk. Ebben az értelemben a tévé egyfajta pótszer is. A szórakozást és az izgalmat „másodkézből” kapjuk”. A tévé enyhíti a magányt, az unalmat, a gyerekek olyan szereplőkkel azonosíthatják magukat, akik erősek és hatalommal bírnak.

Televíziózás – mint szabadidős elfoglaltság
A véget érni nem akaró filmsorozatok, szappanoperák „mézesmadzagja” a család apraját, nagyját odakötözi a készülékek elé.

A televízió mindig rendelkezésre áll, alig kerül valamibe, programkínálata minden korosztály igényeit kielégíti. Tévézni gyerekjáték, minden egyéb alternatíva idő- és energiaráfordítással jár, és persze költségvonzata is van. 
Ha választhatna a gyermek, mit csináljon szabadidejében, inkább anyjával, apjával, barátaival játszana, mintsem a képernyő előtt ülne. Ha a szülők lakásviszonyai, munkája, vagy gyér ismeretségi köre esetén nem mindig lehet a gyermek közös játék iránti igényét kielégíteni – legyen az akár a lakásban, akár a szabadban.

De ha elegendő szabadidős alternatíva is kínálkozik a csemete számára, akkor is előfordul, hogy sokat akar tévézni. Ennek megvan a maga oka, ugyanis azokkal a témákkal találkozik, amelyek:
– Pillanatnyilag vele is megtörténnek a mindennapokban, 
– Megoldást kínál az előtte álló életkori sajátosságokból adódó feladatokhoz,
Példák: 
– Felnőtté válás, 
– Kicsik konfliktusa a nagyokkal, 
– Válás megélése (elvált szülők gyermekei), 
– A nemi szerepek felvállalása.

Ezért tapasztalhatjuk, mennyire szeretik a gyerekek szinte végtelenszer megnézni ugyanazt a történetet, hiszen míg le nem győzik a benne kifejezésre juttatott szorongást, meg nem felelnek az ábrázolt kihívásnak, nem teljesülnek a helyettük kimondott kívánságok, addig minden ismétlést ugyanolyan érdekesnek fognak találni, mint amikor először találkoztak a történettel. Ez a helyzet azonban egyik napról a másikra megváltozhat, – amikor is a valóságban is megoldódnak a felvetett problémát, a gyerek választ kap kérdéseire.

Folytatjuk

A cikksorozat további részei:

Segítség, tévézik a gyerek! 2. rész
Segítség, tévézik a gyerek! 3. rész
Segítség, tévézik a gyerek! 4. rész