SM Világnap

Amit az SM-ről feltétlenül tudni kell

A sclerosis multiplex (röviden SM) a fiatal felnőttkor egyik leggyakoribb idegrendszeri megbetegedése. A Sclerosis Multiplex Társaságok Nemzetközi Szövetségének becslése szerint a világon mintegy két – két és fél millióan szenvednek SM-ben, mely túlnyomórészt a mérsékelt égövön élő kaukázusi rasszt (fehér bőrszínű embereket) sújtja. Hazánkban körülbelül 6-8 ezer ember kénytelen együtt élni ezzel a betegséggel – közülük kétszer annyi a nő, mint a férfi.

Tünetek:

A SM oka ismeretlen. Az immunrendszeri tényezők mellett a betegség kialakulásában biztosan szerepet játszanak környezeti és genetikai okok is.
A betegség első tünetei a 20-40. életév között jelennek meg. Ezek többnyire központi idegrendszeri eredetűek: látásromlás (látóideg-gyulladás), szédülés, zsibbadás, kettős-látás, izomgyengeség, kóros fáradékonyság, mozgáskoordinációs zavar, vizelettartási nehézség, szexuális diszfunkció, hangulati labilitás. Az általában néhány napig súlyosbodó tünet kezelés mellett vagy nélküle néhány hét alatt elmúlik. Hosszabb-rövidebb tünetmentes időszak után a korábbi tünet visszatérhet, vagy újabb jelenhet meg, mely azután szintén elmúlhat. A tünetmentes időszakok egyénenként különbözőek, tarthatnak pár hónapig vagy évig.

Mindenki másképp sm-es.

Az újabb és újabb visszaesések után általában ún. maradványtünetek keletkeznek. Ez a visszaesésesekkel és javulásokkal járó periódus néhány évig, sok betegnél akár 10-20 éven keresztül is eltarthat, majd az esetek 50-70 százalékánál visszaesés többé már nem jelentkezik. A beteg állapota lassan, de folyamatosan rosszabbodik. Ez a betegség ún. másodlagos progresszív fázisa. A betegek 10-20 százalékánál a SM tünetei kezdettől fogva folyamatosan súlyosbodnak, ez az ún. elsődleges krónikus progresszív kórlefolyás.

A SM a központi idegrendszert károsítja oly módon, hogy az idegeket borító velőshüvelyt (myelint) pusztítja. E burok pusztulásának következtében az érintett idegpályákban ingervezetési blokk (rövidzárlat) alakul ki. A tünetmentes időszakokban a myelin jól-rosszul gyógyul, de az idő előrehaladtával ez a folyamat egyre kevésbé tökéletes, ez áll a maradványtünetek hátterében. A velőshüvely, illetve az idegrost állományának pusztulása az idő múlásával egyre nagyobb mérvű, a regenerálódás elmarad, s ez okozza a betegség „továbbfejlődését”.
 
Bár a SM diagnózisa nem minden esetben jelenti azt, hogy a beteg rokkanttá válik, és a betegség a szellemi képességeket általában nem vagy alig károsítja, szomorú tény, hogy a betegek 10-20 százaléka (akiknek állapota kezdettől fogva fokozatosan romlik) néhány éven belül önmaga ellátására képtelenné és kerekesszékhez kötötté válik.
Ismeretlen eredetű betegség lévén eddig még nem sikerült olyan gyógymódot találni, melynek köszönhetően végleges és tökéletes gyógyulást lehetne elérni.

A betegeknek azonban van reményük: ma már rendelkezésre állnak olyan szerek, melyek az immunrendszer kedvező befolyásolása révén bizonyos kórformáknál lassítják a betegség előrehaladását, progresszióját. Ez a kezelés azonban nagyon költséges, s a szükséges támogatás elnyeréséért évről-évre meg kell küzdeni.
Nagyon fontos a szakszerű rehabilitáció, mely szintén lassítja a fizikális leépülést.

Az SM sem válogat. A betegek között nagyon sok az értelmiségi is. Az sem ritka, hogy valaki lefekszik este egészségesen, majd másnap SM-betegként ébred. Ma már olyan korszerű a diagnosztika, hogy hamar egyértelműen megállapítható a baj. Az idejében elkezdett megfelelő kezelés lassíthatja a rosszabbodást.