Már reggel vacakul éreztem magam, így elmaradt a bevásárlás, és úgy nézett ki, hogy még az ebéd is olyan " ki mit talál, azt eszi" eset lesz.
Kamasz gyerekeim, és barátaik segítségemre siettek:
– Csak pihenj Anya. Majd mi főzünk! A lányok főznek, fiúk boltba mennek!
Egyedül? Ettől a gondolattól kicsit megrémültem, de a gyerekek visszatessékeltek a fotelomba. Na, jó. Átengedem a konyhámat.
Hamar kitalálták: rántott cukkíni lesz az ebéd, petrezselymes rizzsel, salátával.
A fiúk jegyzeteltek: mi kell a boltból?
Nehéz volt, hogy ne szóljak bele mindenbe: "…nem írtátok fel a salátát!…jobban keverjétek fel a tojást!…nem elég meleg az olaj…"
Aztán eszembe jutott mikor én kaptam lehetőséget, először, hogy önállóan főzhetek. Azt hittem alkothatok valamit. Aztán folyton kaptam a helyreigazításokat:…jaj, ezt ne így!…azt ne úgy! Persze, ha nem tetszett, hogy frissen kapott önállóságomat kurtítják, rögtön megkaptam: csak neked akarok jót lányom,…a tapasztalat kincset ér!…hallgass rám, neked lesz könnyebb. De hát, honnan fogom tudni, meddig piríthatom a rántást, ha még soha nem égethettem le? Bizony kell a saját tapasztalat.
A gyerekek rendszeresen segítenek főzni – nem lesz gond.
Igyekszem hát, uralkodni magamon: nem szedem ki a tojáshéjat a panírból,…és még akkor sem szólok, amikor már érzem: ég a rizs!
Nem szólok.
Nem szólok.
Nem szólok – már úgy is késő.
Végül is mi a legrosszabb, ami történhet? – Vajas kenyér lesz ebédre is.
Kb.: egy óra múlva, diadalmas bejelentés következett: – Kész az ebéd!
A tányéron, reszelt sajtra szedett rántott cukkíni volt, amitől a sajt megolvadt, megszórva szezámmaggal, mellé friss paradicsom, kevés lila hagyma…
Várakozva néztek rám a fiatalok: – Nem ez volt a terv…de nem jó így?
Cukkíni kamaszosan?
Szerintem jó ötlet.
Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek