Spanyolívaolaj

Spanyolországról szinte mindenkinek, a jó foci, a bikaviadalok, a vérforraló flamenco és a tüzes borok jutnak az eszébe. Egyre többen vannak azonban most már azok is, akik a mediterrán ország nevének hallatán így kiáltanak fel: a kiváló olívaolajok hazája!

A spanyol olívaolaj mindig is kedvelt volt a világ azon felén, ahol az emberek odafigyelnek az egészségükre. Mi magyarok csupán az elmúlt években kezdtünk ismerkedni a mediterrán konyhával, és bár növekszik nálunk az olívaolaj fogyasztás, még mindig elenyészően keveset használunk a folyékony aranyból a déli ország lakóihoz képest. (Míg mi 70 millilitert fogyasztunk fejenként évente, addig a spanyolok liternyit – havonta!) Részben ez is az oka annak, hogy a spanyol nők átlagosan 6,8, míg a férfiak 8,6 (!) évvel élnek tovább, mint a magyarok.

Az olívaolajnak ugyanis bizonyított az egészségvédő hatása, amelyet egyrészt az antioxidánsainak, másrészt kedvező zsírsav-összetételének köszönhet. Az antioxidánsok olyan anyagok, amelyek megvédik a sejteket a szabad gyököknek nevezett, igen reakcióképes molekulákkal szemben. (A szabad gyökök felelősek többek között a daganatos megbetegedések kialakulásért.)
Az olívaolajban nagyon magas az egyszeresen telítetlen zsírsavak aránya. Ezek kedvező hatással vannak a szervezetre: csökkentik a "rossz"  (LDL), és megemelik  "jó" (HDL) koleszterin szintjét, ezáltal megakadályozzák a zsírok lerakódását az erekben. Ez a magyarázata annak, hogy a rendszeres olívaolaj-fogyasztás nagy mértékben mérsékli az érrendszeri megbetegedések, a trombózis és a magas vérnyomás kialakulásának a kockázatát.

Spanyolországban külön kultúrája van az olívaolajnak. Nem csoda, hiszen a mediterrán országban évente körülbelül egymillió tonnát gyártanak belőle; ez a Föld össztermésének 20 százaléka. A tíz legjelentősebb termővidék fő olívafajtái a Hojiblanca, a Lechin de Sevilla, a Picual, a Picudo, az Ocal és a Verdial – mind-mind különleges (és megkülönböztethető)  zamat- és ízvilággal.

A származási ország mellett érdemes a vásárlásnál az extra szűz feliratot is keresni az üvegen, mert ez garantálja a legjobb minőséget. Az extra szűz olívaolaj készítésének egyik alapkritériuma, hogy a szüretelés után 24 órán belül meg kell kezdeni a bogyók mechanikus sajtolását. A mechanikus sajtolás során semmilyen adalék vagy vegyi anyag nem kerül az olajba. Nem úgy a sansa (vagy pomace, orujo néven is árult) olajok esetében, amelyek úgy készülnek, hogy a szétzúzott és többször kipréselt olívamasszából oldószerrel nyernek ki olajat, és ehhez adnak 1 százalékban extra szűz olívaolajat. A silány, olcsó készítmény „minőségét” fényesen igazolja, hogy a mediterrán országokban ma már alig forgalmazzák.

Melyiket szeressem?
Ahogyan a boroknál, úgy az olívaolajoknál sem mindegy, hogy milyen étel mellé fogyasztjuk őket. Leginkább persze az egyéni ízlés befolyásolja a választást, de aki még sosem kóstolt spanyol olívaolajat, annak itt egy kis segítség. 

Hojiblanca

Honnan származik?
Lucenaból (Cordoba) ered, de Sevilla és Malaga tartományban is termesztik.

Milyen az íze?
Selymes, tartós ízű.

Mire használható?
Salátákhoz, pácokhoz, halfélékhez.

Picual

Honnan származik?
Jaén jellegzetessége, de Granadában, Cordobában és Ciudad Realban is termesztik.

Milyen az íze?
Erős, testes, kellemesen keserű ízű.

Mire használható?
Fokozza a pirított, főtt és fűszeres lében párolt ételek ízét, de pirítósra locsolva is kiváló.

Arbequina

Honnan származik?
Lleidában, Tarragona nagy részén és Zaragoza illetve Huesca közeli területeken termesztik.

Milyen az íze?
Selymes, enyhén mandulás és kissé zöldalmás íze van, illata leginkább szedésre érett, friss, zöld olajbogyóéra emlékeztet.

Mire használható?
Salátákra, zöldségre, halakhoz.