Két otthon
A váltott felügyelet azt jelenti, hogy a gyereknek két otthona van: egy az anyánál, egy az apánál. Sok esetben mindkét szülőnél ugyanannyi időt tölthet heti, kétheti vagy akár néhány napos cserékkel. A cseremodell számos kérdést felvet: képes ez működni? Hogy lehet megoldani, hogy a gyerek ne váljon otthontalanná? Hogy lehet összeszervezni két, esetleg több család életét úgy, hogy működhessen ez a modell?
Válások után Magyarországon is az jellemző, hogy a gyerekek többnyire az anyánál maradnak, az apa pedig megegyezés szerint csak hétvégéken, néha hétköznap egy-egy estére láthatja a gyerekét. Ez nagyon sok esetben azt is jelenti, hogy apa és gyermeke egyre kevesebb időt tölt együtt, az apa nem vesz részt a kicsi mindennapjaiban, a gyerek pedig nem látja az apját hétköznapi helyzetekben. A cseremodell viszont esélyt ad arra, hogy a gyerekek a válás után ne veszítsék el az édesapjukat, ami elengedhetetlen az egészséges lelki fejlődés szempontjából.
Megmarad/kialakul az apa-gyerek kapcsolat
Persze sokakban felmerül a kérdés: el tudják látni ezt a feladatot az apák? Képesek gondoskodni a gyerekek hétköznapi szükségleteiről? Hiszen az az általános tapasztalat, hogy amíg együtt éltek a családjukkal, nem sok dolguk volt a háztartással, bevásárlással, gyerekneveléssel. Fő kenyérkeresőként általában csak este értek haza a munkából, amikor a gyerekek már ágyban voltak, vagy készültek a lefekvésre. Egy német felmérés azt állítja, hogy a német családokban a dolgozó apák napi 37 percet töltenek a gyerekükkel. Gyanítom, hogy nálunk sem jobb a helyzet. Német kutatók, akik a váltott felügyelet működését vizsgálták, azt tapasztalták, hogy sok apa csak a válás után alakít ki szorosabb kapcsolatot a gyerekével, és gyorsan megtanulják, hogyan gondoskodjanak róluk.
A cseremodell előnye tehát, hogy erősödhet az apa-gyerek kapcsolat, ami nagyon-nagyon fontos a gyerek fejlődése szempontjából. Gondoljunk bele, hogy mennyi férfi mintát lát egy kisfiú az óvodában, iskolában, a saját családjában! Mindenütt csak nők veszik körül. Ha megmarad a kapcsolata az apával, azonosulhat vele, példának tekintheti. Az apa jelenléte hasonlóan fontos egy kislány életében is: neki is szüksége van a nőiessége kifejlődéséhez az apukájára, hogy mint lányt, nagyszerűnek tartsa.
A gyerek nem veszíti el egyik szülőjét sem
A gyerekek félelemmel reagálnak a válásra, hiszen azt élik meg, hogy a biztonságosnak hitt világuk összeomlik, és megjelenik bennük a szorongás: mi van, ha a szüleim egyszer belőlem is kiszeretnek? Lehet, hogy engem is elhagynak, ha nem viselkedek rendesen? A cseremodell előnye, hogy ezen a módon a gyerek egyik szülőjét sem veszíti el, mindkettőjükkel egyenértékű kapcsolata marad.
Kikerülhető, hogy a gyerek akarjon gondoskodni az egyik szülőről
Óriási előnye ennek a váltott felügyeletnek az is, hogy ezzel kikerülhető az, hogy a kicsi gyerek akarjon gondoskodni az egyik szülője jólétéről. Válás után egyik szülőnek sem könnyű az élete. Ha a gyerek az anyánál marad, a kicsi óhatatlanul támogatni akarja majd a mamáját, gondoskodni akar róla. Hiszen ha az anya nem működik jól, akkor a válás után senkije sem marad. Ha ez így történik, a gyerek egyre inkább az anyja szükségleteire fog koncentrálni, és megfeledkezik a sajátjairól. Nagyon fontos, hogy a szülők érzései ne nehezedjenek teherként a gyerekekre, és maradjon elegendő terük a saját érzelmeik, szükségleteik megélésére anélkül, hogy felelősnek éreznék magukat bármelyik szülőjükért. A váltott felügyelet előnye, hogy tehermentesíti a gyereket. Az a gyerek, aki kötelességének érzi, hogy gondoskodjon a gyengébb szülőjéről, fellélegezhet, amikor a másikhoz költözik.
„Szegény gyerekek! Teljesen szétszakítjátok őket!”
Egy válás után a családok sokszor úgy érzik, hogy különös megfigyelés alatt állnak: mindenki tanácsokat ad, figyelmeztetések özönével árasztja el őket. Ha a válófélben lévő pár a váltott felügyeleten gondolkodik, akkor biztosan nem fogja megúszni az ellenvéleményeket, miszerint az ide-oda költözés egyáltalán nem szolgálja a gyerek érdekeit. A leggyakrabban elhangzó ellenvélemény így hangzik: „Szegény gyerekek! Teljesen szétszakítjátok őket! A gyerekeknek EGY otthonra van szükségük, és ha ide-oda költöznek, problémájuk lesz a kötődéssel.” A dolgot nézhetjük abból a szempontból is, hogy a gyereknek nem egy, hanem két otthona lesz. A kötődési problémák pedig nem abból alakulnak ki, hogy hová megy haza a gyerek, hanem hogy csecsemőkorában milyen viszonyt tudott kialakítani vele az anyukája, esetleg az elsődleges gondozója.
A dolgot tovább nehezíti, hogy a környezet megszólja az anyákat, hiszen „nem lehet jó anya, aki egy hétre másnak (az apának!) adja a gyerekét!”. Csak halkan jegyezném meg, hogy egyetlen varjú sem károg azon, amikor teljes családban élő szülők egy-két hétre lepasszolják a gyereket a nagyszülőkhöz, vagy délutánonként a nagymama tanul velük. Viszont ha rendszeresen az apához költözik a gyerek, hirtelen „szaranya” lesz az anyából, aki csak az élvezetekkel és a karrierjével törődik.
Nehéz mindig búcsúzni
Természetesen megvannak a nehézségei is a cseremodellnek. Például az, hogy hetente egyszer legalább hosszabb időre el kell búcsúzni az egyik szülőtől, és az is gyakran megesik, hogy hiányzik a távol lévő szülő. Igen, ez valóban nehéz szülőnek, gyereknek egyaránt. Egy anyának nehéz elengedni a gyerekét, mert hiányozni fog egy hétig, mert kimarad a gyerek életének fontos eseményeiből. Különösen nehéz lehet egy éppen lázas gyereket útnak indítani az apához. Ahhoz, hogy ez a modell működni tudjon, feltétlenül meg kell bízni a másik szülőben annyira, hogy ő is képes lázat csillapítani, teát főzni, és egyáltalán: megfelelő módon nevelni a gyereket. Vannak szülők, akik ezt úgy hidalják át, hogy naplót vezetnek a gyerek életéről, és a csere alkalmával átküldik egymásnak a szükséges információkat.
A cseremodell tudatos magatartást követel a szülőktől
A váltott felügyelet eleinte nagy tudatosságot követel a szülőktől, különösen akkor, ha a válás előtti szakasz dühe még nagy és elsöprő. A válási tanácsadók éppen ezért azt javasolják a frissen elvált szülőknek, hogy ha lehet, eleinte kerüljék egymást, és kommunikáljanak e-mailben, sms-ben. Persze ezt is lehet szörnyen bosszantó formában csinálni, például ha az egyik fél leveleiben utasítások garmadája érkezik a másik szülőhöz, amit neki mind végre kell hajtania. Tegyük azért hozzá azt is, hogy ez a lehetőség akkor is fennáll, ha a szülők úgy egyeznek meg, hogy az anyánál marad a gyerek, és az apa csak hétvégenként láthatja őt.
Most akkor jó a váltott felügyelet vagy sem?
Ha most azt kérdezed, hogy jó-e a váltott felügyelet vagy sem, azt tudom mondani, hogy vannak komoly előnyei a hagyományos anyánál történő elhelyezéssel szemben. Ugyanakkor a világért sem írnám fel receptre minden válófélben lévő párnak, hiszen ahhoz, hogy ez a modell működni tudjon, nagyfokú bizalom szükséges mindkét fél részéről. A szülőpárnak meg kell bíznia egymásban azzal kapcsolatban, hogy mindketten képesek normálisan nevelni a gyerekeket. Mindenképp kell egy anya, akinek nem célja az, hogy bosszúból elszakítsa az apát a gyerekeitől, és kell egy apa, aki nem akarja elperelni az anyától a kicsiket. Nem árt, ha a szülőpár képes a legszükségesebb dolgokról kommunikálni egymással, és az is fontos, hogy mindkét szülőfél megfelelő anyagiakkal rendelkezzen. A váltott felügyelet ugyanis azzal jár, hogy mindkét szülő otthonában kell egy-két plusz szoba a gyerekeknek, és az anya ezekben az esetekben egyáltalán nem, vagy csak kisebb összegű gyerektartást kap. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy azok az apák, akik heti váltásban együtt élnek a gyerekeikkel, lehet, hogy nem fognak annyira gyorsan haladni a karrierjükben, ahogy eddig tették, hiszen egy kicsi állandó felügyelete váratlan helyzetekkel jár együtt, amit egy munkahely a férfiak esetében sem mindig tolerál.
Azt gondolom, hogy válás esetén minden családnak más és más gyermekelhelyezési megoldás felel meg, és érdemes megtalálni azt a módot, ami szülőknek, gyerekeknek egyaránt a leginkább jó.
Ellenőrizd idős hozzátartozód személyijét: augusztus 3-án érvénytelenné válhat, értesítést nem küldenek