Hirdetés Partneri kampány helye
Gyereknevelés

„Szerencsés vagy, amíg még a karjaidban altathatod a gyerekeidet, még ha nem is érzed így…” – egy nagymama gondolatai

Amikor már negyedszer kell felkelnünk az éjszaka, amikor órákon át tart minden egyes altatás, pedig sok dolgunk lenne még - akkor általában nem épp a "szerencsés" az a jelző, ami eszünkbe jut a helyzetünkről. Ez az időszak azonban hamar elmúlik. Egy nap azt vesszük majd észre, hogy már nem is emlékszünk, milyen érzés volt a karjainkban altatni a kicsit, elhalványul az utolsó közös alvás, utolsó szoptatás emléke is. Még ha nem is érzed mindig így: szerencsés vagy, ameddig még megteheted mindezt!

Megosztom Facebookon Küldés e-mailben
„Szerencsés vagy, amíg még a karjaidban altathatod a gyerekeidet, még ha nem is érzed így…” – egy nagymama gondolatai

Megható írás terjedt el a Facebookon.

"Az anyukám köszönetett mondott nekem tegnap este. 
Ő vigyázott a gyerekeimre, és Ő mond NEKEM köszönetet?!

Soha nem kellett megtanulnunk az öcsémmel mellette, hogyan nyugtassuk meg saját magunkat. Megosztotta velünk az ágyát. A karjaiban altatott. Addig szoptatott minket, míg le nem váltunk magunktól természetes módon…

Aztán egy nap ez mind véget ért. Egy napon morgós és flegma kamaszokká váltunk, akik már nem keresték a társaságát, hanem a barátaikkal akartak lógni helyette. Később pedig egy napon mindketten megházasodtunk és új családot alapítottunk.

Tegnap este a férjemmel kaptunk egy kis kimenőt. Nem mentünk messzire, és nem maradtunk sokáig. De amikor hazaértünk, és felmentem a lépcsőn, azt láttam, hogy a gyerekeim ugyanúgy alszanak a karjaiban, ahogy az enyémben szoktak minden éjszaka.
És ez pont ugyanolyan volt, mint ahogy én és az öcsém aludtunk vele kiskorunkban.

Mind annyira nyugodtnak és békésnek tűntek.

Megkérdeztem édesanyámat, hogy jól van-e, mire elmosolyodott és könnyezni kezdett.
Megköszönte, hogy visszaadtam neki ezeket a pillanatokat. Ezeket a pillanatokat, amikről azt hitte, hogy már soha nem fogja újra átélni.

Azt mondta, bármennyire is próbál, nem emlékszik az utolsó alkalomra, amikor utoljára tartott engem így a karjában. Már nem emlékszik az utolsó etetésemre. Arra sem emlékszik már, hogy mikor másztam be utoljára az ágyába az éjszaka közepén, hogy kérjek egy ölelést…

De ahogy az unokáit altatta a karjaiban, előtörtek az emlékek. Eszébe jutott. Hogy milyen szép volt mindez. Milyen különleges volt. Mert ezek a pillanatok nem tartanak örökké.

Még akkor sem, ha néha úgy érezzük, sosem lesz vége.

Azt mondta, nagyon szerencsés vagyok, hogy minden este a karjaimba zárhatom őket. Szerencsés vagyok, hogy még egy kis ideig megtehetem ezt minden nap.

Mosolyogtam. Igaza van. Még azokon a hosszú éjszakákon is, amikor már minden bajom van és nem érzem magam szerencsésnek – akkor is az vagyok. Határozottan szerencsés."
 


 

Forrás: Mrs. Mombastic Facebook-oldala

Olvasd el ezt is: Eljön a nap, amikor már nem lesz több hiszti és nem lépsz legódarabra sem – és borzasztóan hiányozni fognak ezek az évek

Indexkép: Depositphotos.com

Hirdetés Tartalomközi hirdetési hely
Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást. Panasz, bizonytalanság vagy sürgős helyzet esetén kérj személyre szabott segítséget.
Megosztom Facebookon Küldés e-mailben

Ez is érdekelhet

Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak Egyetlen elgurult vízgyöngy ölte meg a 10 hónapos kislányt Amit a képernyő elvesz a gyerekedtől, és észre sem veszed Hogyan fegyelmezzünk szeretettel? – Válaszkereső Pécsi Rita neveléskutatóval Néhány praktikus trükk az elveszett óvodai ruhák ellen A túlzásba vitt bőrápolás kamaszkorban többet árthat, mint használ 115 találós kérdés ovis és iskolás gyerekeknek Az alfa generációs gyerekek többet játszanak online, mint valaha. Hogyan védhetjük meg őket az online ragadozóktól?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük