– Csak kíváncsiságból kérdezem, miért szeretnek bántani másokat? Mi értelme van? Miért élvezitek, hogy ártatlanokkal kegyetlenkedtek? Ez így nincs rendben!
– Mit mondtak neked?
– Kiröhögik az orromat, rondának neveznek, azt mondják, nincsenek barátaim…
– Mit mondtak neked ebédkor?
– Leöntenek tejjel, szalonnát dugnak a ruhámba, kenyérrel dobálnak…
– Más gyerekekkel is csinálják?
– Aha.
– Hogy érzed magad ilyenkor?
– Ez így nincs rendben! Az emberek különbözőek, ezért senkit nem kéne bántani, ez nem az ő hibájuk! De ha veled csinálják, próbálj meg nem foglalkozni vele. Nagyon nehéz… de egyszer talán jobb lesz.
A fenti párbeszéd Keaton és édesanyja, Kimberly között hangzott el az autóban. Bár a nő nem látszik a felvételen, hangjából érződik a mélységes fájdalom, amelyet minden szülő ismer, akinek a gyermekét bántották már.
Kimberly a következő kommenttel tette ki a videót a Twitterre: „Az én gyerekeim se tökéletesek, és otthon Keaton is úgy viselkedik, mint bármelyik fiú. De az iskolában jól teljesít. Beszéljetek a gyerekeitekkel… Mindannyian tudjuk, milyen érzés, amikor tartozni szeretnénk valahová, de azt csak kevesen élik át, milyen, amikor sehová sem tartozol.”
A felvételt először a család barátai osztották meg, innen indult hódító útjára. Néhány nap alatt 16 milliós nézettséget produkált, és számtalan világsztár állt ki Keaton mellett.
Chris Evans a következőt írta: „Maradj erős, Keaton, ne hátrálj meg. Ígérem, jobb lesz. Amíg azok a punkok a suliban el nem döntik, milyen emberek akarnak lenni későbbi életük során, te eljössz anyukáddal Los Angelesbe a Bosszúállók bemutatójára?”
Milli Bobby Brown a barátságát ajánlotta fel a fiúnak: „Nagyon jól megfogalmaztad, Keaton. Miért teszik ezt az emberek? Szerintem nagyon menő vagy! Szeretnék a barátod lenni, mert (komolyan) baromira csodálatos vagy!”
Még Luke Evans is (aki olyan agresszorokat játszik a filmvásznon, mint Gaston a Szépség és a szörnyetegből) is bevallotta, hogy őt is érték hasonló atrocitások gyerekkorában: „Egész gyerekkoromban csúfoltak. Rosszul vagyok tőle. Keaton, jobb lesz egyszer. Ígérem. Ez a csúfolódás hamarosan nem lesz más, mint egy rossz emlék, amelyet emlegethetsz akkor, amikor már nagy leszel, erős, és mindnyájuknál hatalmasabb.”
Eva Longoria így reagált a videóra: „Imádom ezt a kisfiút, pedig még nem is találkoztam vele. Bátor vagy és szép, úgy, ahogy vagy! Ne hagyd, hogy mások határozzák meg azt, hogy ki vagy! A világ érzelmi mérget gyárt, ne figyelj rájuk, így nem juthat el ez a méreg a tiszta szívedig!”
Rajtuk kívül még jó pár híresség állt ki a kisfiú mellett.
A csúfolódás lélektana
Az iskolai csúfolódás, zaklatás mindenhol ugyanazt a dinamikát mutatja. Adott egy agresszor, aki igen gyakran maga is problémákkal küzd – például őt is bántják a szülei, vagy egyéb tekintetben nem megfelelő a családi háttere.
Maga köré gyűjt néhány csodálót – belőlük lesz a slepp, akik mindenben követni igyekeznek a vezérüket, a lelkük mélyén folyamatosan rettegve, hogy mi lesz, ha egyszer ők kerülnek ki a körből.
A másik oldalon pedig adott egy gyerek, akik egy kicsit „más”. Kisebb, nagyobb, okosabb, butább, ügyetlenebb. Különös veszélynek vannak kitéve az előnytelen külsejű – főleg a túlsúlyos – és a „tudálékosabb” stílusú gyerekek, de bizonyos körökben a szegényesebb öltözet is a gúnyolódók céltáblája lehet. Rajtuk kívül pedig ott van az osztály túlnyomó többsége, a bántalmazás passzív szemlélői. Ők azok, akik nem vesznek részt a csúfolódásban, magukban talán meg is van a véleményük róla, de nem akarnak kiállni a kiközösített gyerek mellett, mert attól félnek, így ők lennének a következő áldozatok.
Előfordul, hogy a kiközösítés csak időszakos – a falkavezér kipécéz valakit, néhány hónapig kínozza, majd új áldozatot keres. Ezeknek a gyerekeknek egyébként általában vannak barátaik, így bár nehezen, de talán maradandó sérülések nélkül ússzák meg ezt az időszakot. Ám vannak olyanok is, akik ördögi körbe kerülnek, és akár az egész gyerekkorukat magányosan, bántások közepette kell végig élniük. Bár a Keatont vigasztaló sztárok példájából azt látjuk, ebből is ki lehet törni felnőttként, a többség élete végéig cipeli az így szerzett terhet.
Kapcsolódó cikkünk: Segítség, utálják a gyerekem! – mit lehet tenni a kiközösítés ellen?
Érintett szülőként a legfontosabb, hogy beszélgessünk sokat a gyerekkel, és támogassuk őt! Talán nekünk magunknak is vannak személyes tapasztalataink a témában – ne szégyelljük elmesélni a gyereknek, hogy éltük mi túl a hasonló időszakokat!
Próbáljuk meg kideríteni, mi lehet a bántalmazás oka. Lehet, hogy valahol a mi gyerekünk is tehet róla – gyakori probléma, hogy valaki mindenáron a „menőkkel” akar barátkozni, akik nem fogadják be, és közben nem veszi észre, mennyi potenciális barát vár rá még az osztályban.
Kamaszkor előtt jó ötlet, ha programot szervezünk azoknak az osztálytársaknak, akikről úgy gondoljuk, hajlandóak lennének eljönni rá. Ha körültekintően járunk el, jól sülhet el egy ilyen kezdeményezés, de legyünk óvatosak: győződjünk meg egyrészt arról, hogy akiket meghívunk, el is fognak jönni, másrészt pedig próbáljuk elkerülni azt, hogy gyermekünk az eseményt a zaklatók lekenyerezésére használja fel. Az ilyesminek ugyanis soha nincs jó vége, csak újabb csúfolódásokra adhat okot.
Olvasd el ezt is: "Öngyilkosságon gondolkozik a 8 éves fiam" – egy apa fájdalmas üzenete a többi szülő számára
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak