A körömrágás okai gyermekkorban
Szorongás, félelem, a biztonság hiánya: a leggyakoribb okai a körömrágásnak. Az a gyermek, akinek kötődési problémái vannak, aki nem érzi magát biztonságban a világban, akinek hiányzik életéből a kiszámíthatóság, aki fél attól, hogy elveszíti a szüleit, a saját testében keres menedéket és rágcsálni, piszkálni kezdi a körmét, bőrét, haját.
A körömrágás segélykiáltás: azt jelzi, hogy valami olyan lelki nehézséggel küzd a gyerek, amit egyedül nem tud legyőzni, ami miatt folyamatosan oldania kell a ránehezedő nyomást és stresszt – ilyenkor körömrágással és hasonló pótcselekvésekkel tudja lenyugtatni magát.
A leggyakoribb gyermeki félelmek közé tartozik a szülők elvesztése, a félelem attól, hogy nem szeretik, hogy elhagyják, esetleg a bántalmazástól vagy a sötétségtől való rettegés.
Hogy fordulhat meg olyan egy gyerek fejében, hogy elveszíti a szüleit? Akár olyan egyszerű dolgok is állhatnak a háttérben, mint a sorozatos csalódás és a be nem tartott ígéretek: ha gyakran megtörténik az, hogy nem ér oda időben a szülő az óvodába, iskolába gyermekéért, vagy ha elmaradnak azok a programok, közös tevékenységek, amiket megígértek a kicsinek.
Mikor rágják a körmüket a gyerekek?
A körömrágás legkorábban 4 éves kor körül alakulhat ki, és gyakran a korábbi ujjszopást váltja fel. A leggyakrabban azonban a 6-7 évesek körében fordul elő, ami az iskolakezdéssel járó változásokkal, megnövekedett követelményekkel magyarázható, valamint azzal, hogy jóval kevesebbet mozognak a kicsik, mint az óvodában, így kevesebb lehetőségük van a feszültség levezetésére.
Ha a körömrágás az iskolakezdés után is fennáll, érdemes kifigyelni, hogy a kicsi pontosan
- Milyen helyszíneken
- Ki(k)nek a társaságában
- Milyen beszédtéma közben
- Milyen egyéb, mindennapos esemény hatására
kezdi el rágni a körmét – ezen a nyomon már el is indulhatunk és kideríthetjük, vajon mitől szoronghat és félhet, mi lehet az az elsődleges probléma, amit kezelnünk kell.
Gondoljuk át azt is, érte-e olyan trauma az elmúlt időszakban, amitől szoronghat? A legszembetűnőbb okok természetesen a válás, költözés, iskolaváltás, de az is előfordulhat, hogy egy rokon balesete, betegsége, vagy kistestvér születése miatt uralkodott el a kicsin a félelem.
Hogyan szoktathatjuk le a gyereket a körömrágásról?
A körömrágás gyökerei mindig a lelki problémákban keresendők, így tiltással és egyéb közvetlen praktikákkal nem érhetünk célt hosszú távon. A szigor, büntetés, megalázás csak tovább fokozhatja a gyerekben gyűlő stresszt, ráadásul a tiltással nem a kiváltó okot kezeljük, hanem csak a tünetet, s arra kényszerítjük a gyereket, hogy magába fojtsa a problémát – ez azonban később mint tudjuk, mindig visszaköszön, csak sokkal erőteljesebb formában.
- A legfontosabb, hogy a kicsi szorongását fel tudjuk oldani, s mivel a félelem okai leggyakrabban a családra vezethetőek vissza, így a szeretett személyek megnyugtató jelenléte, közelsége lehet az egyik legnagyobb segítség.
- Éreztessük a vele, hogy bármilyen is a viselkedése, feltétel nélkül szeretjük őt.
- Tudassuk a gyerekkel, mennyire fontos a számunkra.
- Mindig figyeljünk rá, hallgassuk meg, ha valamit mondani szeretne – ne érezze azt, hogy rá sosincs időnk.
- Ne spóroljunk a puszikkal és az ölelésekkel, különösen elalvás és elválás előtt, és a viszontlátás örömére sem.
- Segítsük őt abban, hogy valami más módon vezesse le a feszültséget a körömrágás helyett – például biztosítsunk lehetőséget számára az elegendő mozgásra, sportra.
- Átmeneti megoldás lehet egy stresszlabda beszerzése is: bár magát a problémát nem fogja megoldani, legalább nem tesz kárt az ujjaiban, ha a puha, gumis labdát szorongatja, és nem a körmeit rágja le tövig – a labda nyomkodása ugyanolyan stresszoldó hatással bír, mint a körömrágás, így meg fogja nyugtatni a gyereket.
A körömrágás a kényszerbetegségek közé tartozik: ha a kicsi már kórosan, szinte megállás nélkül rágja a körmeit, keressünk fel egy pszichológust.
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak