Természetellenesek az óvodák a jelenlegi formájukban?

Hihetetlen gyorsan elröppent a nyár. Élményekben gazdag hetek állnak mögöttünk. Az esős napokat kivéve gyakorlatilag a szabadban töltöttük az elmúlt 3 hónapot, szinte csak enni és aludni jártunk haza. Nem csoda, hogy Fanni vegyes érzelmekkel várta az új óvodai évet. Egyfelől kíváncsi volt az új csoporttársakra és izgatott volt, hogy kik lesznek az új barátai. Már napokkal ezelőtt átválogatta a kincseit és összeállított egy kis csomagot a leendő barátainak. Másfelől tartott az ovi falai között bezárva töltött hosszú óráktól. Ma reggel induláskor meg is jegyezte, hogy ő szabadnak született.

Ahogy beléptünk az öltözőbe, fülemben csengtek a szavai. Bepillantottam a csoportszobába és elszorult a szívem. Huszonvalahány gyerek egy kis terembe bezsúfolva. A fiúk már javában játszottak, hatalmas lármát csapva. Néhány gyerek sírt, kapaszkodott az anyukájába, vagy csak megilletődve álldogált. Mindez nagycsoportban. Bele sem akarok gondolni, mi történik a kis háromévesekkel. Élénken emlékszem a sok síró, megszeppent arcocskára 3 évvel ezelőttről. Fanni szerencsére minden gond nélkül bement. A nyáron kötött rengeteg új barátság meghozta a gyümölcsét, Fanni profin barátkozik. Most is pillanatok alatt szóba elegyedett két kislánnyal.

Mégis nehéz szívvel jöttem el. Eszembe jutott, amit Fanni korábban mondott. Hogy úgy érzi magát az oviban, mintha bezárták volna egy karámba. Találó hasonlat. Az én kis szertelen csikóm végigvágtatta a nyarat. Pénteken még 7 órán keresztül rohangált a Margitszigeten, ma pedig töltsön órákat egy szobába bezárva. Ismét feltörtek az óvodával kapcsolatos aggályaim. Az energiától duzzadó gyerekeket napi 6-8 órára összezárni egy szobába természetellenes dolog. Az egy órácska futkosás az udvaron édeskevés arra, hogy levezessék a bennünk buzgó rengeteg energiát.

Amikor azzal érvelnek, hogy az ovi elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek megfelelően szocializálódjanak, mindig a 92 éves nagymamám jut eszembe. Ő egy napot sem járt óvodába, mégis remek ember vált belőle. Sőt, ezerszer szocializáltabb, társadalmilag érzékenyebb, emberségesebb, mint az a generáció, aki az óvoda falai között nevelkedett. Én rendületlenül hiszek a család erejében. Az igazán fontos dolgokat a gyerekek ott sajátítják el. Tudom, hogy nehéz helyt állni otthon és a munkában is. Mégis minden este szánjatok időt arra, hogy leültök beszélgetni a gyerekeitekkel és éreztessétek velük, hogy fontosak.

Ismerek egy 5 gyermekes édesanyát. Csodálatos szeretetben, odafigyelésben neveli a gyerekeit, miközben óvónőként dolgozik. A rengeteg befektetett energia sugárzik a gyerekeiről.

Ha hétközben kevesebb idő is jut egymásra, a hétvégéket használjátok ki arra, hogy minőségi, tartalmas élményeket éljetek át együtt! Kiránduljatok, játszóterezzetek, adjatok lehetőséget a gyerekeknek arra, hogy kiengedjék a gőzt! Mert higgyétek el, az ovi és a suli rengeteg stresszel jár.

Mindenkinek sikeres, zökkenőmentes óvoda és iskolakezdést kívánok!

Kapcsolódó 

Indexkép: pexels – goumbik
Forrás: Lányomnak az életről