Kötelező óvodába járás 4 éves kortól
Többéves huzavona és halasztás után 2015. szeptemberétől kötelező napi négy órában az óvodába járás minden olyan gyermek számára, aki az adott év augusztus 31-éig betölti a 3. életévét. Az eddig érvényben lévő szabályozás szerint ez alól a szülő kérésére a védőnő és az óvodavezető egyetértésével a jegyző adhatott felmentést a gyermek 5 éves koráig – ezt a kort szállították le most 4 évre, vagyis ettől az életkortól a gyermek még a szülő kifejezett kívánságára sem maradhat már otthon.
A kötelező óvodáztatás célja a hátrányos helyzetű gyermekek minél korábbi integrálása volt, és ez meg is valósult: a felmentést kérők rendszerint tanult, jogtudatos családok voltak, akik a lehetőségeik mérlegelése után döntöttek úgy, hogy gyermekeiket inkább otthon tartják, amíg tehetik. Jelen szabályozás most az ő helyzetüket nehezíti meg indokolatlan módon.
A magántanulói státusz eltörlése
A magántanulói jogviszony megszűnik, mostantól „egyéni tanrendet” lehet kérvényezni, és nem az iskolaigazgató, hanem egy állami szerv fog dönteni a jóváhagyásról.
Nem nehéz rájönni, hogy a változtatás a gombamód szaporodó alternatív tanulókörök ellen jött létre. Egyre elterjedtebbé vált ugyanis, hogy a szülők gyermekeiket úgy próbálták kimenekíteni az állami rendszerből, hogy magántanulóként íratták be őket egy tetszőleges iskolába, majd egy ilyen tanulókört alapítottak, ahol a valódi oktatás folyt. Ezek a csoportok változó színvonalon működtek, a nagyszerű kezdeményezések mellett valóban léteztek olyanok is, amelyek nem igazán voltak képesek eredményt felmutatni. Nem tudni, a gyakorlatban mi lesz a tanulókörök jövőbeli sorsa, könnyen előfordulhat, hogy végleg megszűnnek.
A magántanulók többi csoportjának – a külföldön élőknek, élsportolóknak, tartós betegeknek – várhatóan ezután is minden további nélkül engedélyezni fogják az egyéni tanrendben történő oktatást.
Az alternatív iskolák ellehetetlenítése
Oktatási rendszerünk üdítő színfoltjai voltak az alternatív intézmények – elsősorban a Waldorf, de még jó néhány egyéb módszerrel működő iskolából is lehetett választani. Vonzerejük abban állt, hogy nagyjából azt tanították, amit az állami intézmények, ugyanolyan képesítést is adtak, a tanulás tempója és módszertana azonban gyökeresen eltért azoktól. A szülőnek szabadságában állt olyan intézményt választani a gyermeke számára, amelyet a saját értékrendjéhez és gyermeke személyiségéhez legközelebb érzett.
Ezt a szabadságot szüntette meg most egy tollvonással a törvény, amely szerint alternatív kerettanterv csak akkor hagyható jóvá, ha az féléves bontásban legfeljebb harminc százalékban tér el a Nemzeti Alaptantervtől. Nagy kérdés, hogy ezek az iskolák hogyan fognak ennek a kötelezettségüknek eleget tenni, a változtatás célját pedig – hacsak nem öncélú központosítási törekvésről van szó – nem igazán látjuk.
A rugalmas iskolakezdés megszüntetése
Az eddig hatályos szabályozás szerint a gyermek annak az évnek szeptember 1-étől, amelynek augusztus 31. napjáig a 6. életévét betölti, vagy legfeljebb egy évvel később tankötelessé válik. A kulcsmondat idáig a „legfeljebb egy évvel később” volt, ez tette lehetővé, hogy egy őszi gyermek a 8. születésnapjához közel kezdje csak meg az első osztályt. Erre ezután is lehetőség lesz, de minden esetben egy szakmai szerv engedélye kell hozzá – tehát „bemondásra” nem tartható többé a gyerek plusz egy évet az óvodában.
A gyakorlat megítélése eddig is ellentmondásos volt. Mivel hatalmas lehet a fejlettségbeli eltérés egy közel 7 éves és egy 6. életévét éppen csak betöltött gyermek között, a jogszabály nyújtotta lehetőséget kihasználva a nyári gyermekek közül szinte mindenki, a tavasziaknak pedig egyre nagyobb része maradt plusz egy évet az óvodában. Tették ezt a szülők és az óvópedagógusok azért, mert a jelenlegi első osztályos követelmények egyszerűen nem alkalmazkodnak a 6 évesek életkori sajátosságaihoz.
Ugyanakkor egész Európában – de talán az egész világon is – példa nélküli, hogy a gyerekek közel 8 éves korukig az óvodában maradjanak. A legtöbb országban abban a naptári évben kezdik meg az iskolát, amelyben betöltik a 6. évüket, de az angol gyerekek már 4, a skótok 5 évesen felveszik az iskolai egyenruhát. Vajon ők mások, mint a magyarok? Nem, pusztán az iskola jobban alkalmazkodik az életkori jellegzetességeikhez. A mai magyar oktatási rendszer azonban éppúgy gondot okoz a 6, mint a 10 és a 14 évesnek. A megoldást nem a hosszabb ideig tartó óvodába járás jelenti – hiszen a 7 éves éppúgy szenved, mint az egy évvel fiatalabb -, hanem ha végre a gyerekek számára megfelelőbb kereket között folyhatna az oktatás. Erre azonban sajnos, úgy tűnik, még jó darabig várnunk kell.
Kapcsolódó cikkeink:
- Nehezített magántanulói státusz, 6 éves iskolakezdés, bajba jutó alternatív intézmények: megszavazta a parlament a vitatott köznevelési törvényt
- Az alternatív iskolák lehetnek az új köznevelési törvény legnagyobb vesztesei
- Senki sem lehet a jövőben magántanuló Magyarországon?
- Menekülés az iskolarendszerből? Van remény!
- Iskolakezdés, mint krízishelyzet – minden negyedik gyermeknek van pszichés eredetű problémája
Kép: KokomoCole / pixabay
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri