Kori Doty – aki saját magát „nem kétpólusú transznemű”-ként határozza meg – november óta küzd a kanadai hatóságokkal azért, hogy gyermekét semleges neműként anyakönyveztethesse. A szakállas Kori, aki se férfinak se nőnek nem vallja magát, úgy véli: a születési anyakönyvi kivonatnak nem lenne szabad meghatároznia a gyermek nemét. Némi sikert már el is könyvelhet magának, a gyermek egészségügyi kártyáján ugyanis valóban nem szerepel ez az adat.
„Mindaddig így szeretném nevelni Searylt, amíg saját maga meg nem tudja határozni, ki is ő valójában. Én csupán kisbabának látom, és nem szeretném, hogy a külvilág a fiúk vagy a lányok kategóriájába kényszerítse.” – nyilatkozta a BBC-nek.
Kori és a gyermeke British Columbiában élnek, ahol a hatóságok elutasították a kérelmüket. Egy másik kanadai tartomány, Ontario azonban fontolgatja, hogy bevezetik a semleges nem fogalmát, hogy az érintett gyerekeknek ne kelljen hátrányos megkülönböztetést elszenvedniük.
„Amikor én születtem, az orvosok megnézték a nemi szervemet, és ez alapján határozták meg egész életemre szólóan, ki vagyok. Ez a meghatározás hibásnak bizonyult, de sokat kellett dolgoznom, hogy kiigazítsam.” – nyilatkozta Kori.
Bár – ha sikerül – Searyl lesz az első gyerek, aki hivatalosan is semleges neműként lesz anyakönyvezve, több olyan eset történt korábban is, hogy a szülők mindenki elől eltitkolták, fiuk vagy lányuk született-e. A leghíresebb történet néhány évvel ezelőtt járta be a világsajtót: egy szintén kanadai pár a harmadik gyermekük, Storm Witterick nemét nem árulta el senkinek, még a nagyszülőknek sem. A párnak már van két idősebb fia, de őket sem nevelik különösebben fiúsan: egyikük például rendszeresen csillogó ruhákban jár, és színes hajgumival fogja össze hosszú haját.
Felnőttek esetében azonban előfordult már, hogy engedélyezték a semleges nemű meghatározást. Elsőként Norrie May-Welby fordult ezzel a kéréssel az ausztrál hatóságokhoz 2010-ben. A férfiként született Norrie 1990-ben, 28 évesen vetetette alá magát nemátalakító műtétnek, ám nőként sem érezte boldognak magát. Ezért kérvényezte, hogy meghatározatlan neműként élhessen, így végre megtalálhatta önmagát.
Európa több országában folytatnak komoly lobbitevékenységet a szexuális kisebbségek azért, hogy a gyerekeket ne a hagyományos férfi-nő szerepek szerint neveljék. Az Egalia nevű svéd óvoda elhíresült arról, hogy a gyerekekre nem kisfiúkként és kislányokként, hanem „barátok”-ként utalnak, minden, nemre utaló ruhadarabot és játékszert kitiltottak az intézményből, és csak állatmeséket olvasnak a gyerekeknek, ahol nem derül ki a szereplők neme – legfeljebb akkor, ha homoszexuális párról van szó bennük.
Angliában már évek óta nem az „anya” és az „apa”, hanem csak a „szülők” adatait kell megadni a gyerek hivatalos irataiban. A tavalyi év végén olyan tanácsadó könyv jelent meg, amely arra utasítja a tanárokat, hogy ne használják a „boys and girls” vagyis „fiúk-lányok” megszólítást az osztályban (ez angol nyelvterületen a „gyerekek” szinonimája, egy átlagos iskolai napon nagyjából száz alkalommal hagyja el a tanár száját), mert ez azt sugallja, hogy csak két nem létezik, és sérti a transzszexuális diákokat. Követelik továbbá azt is, hogy az iskolák ne határozzanak meg külön fiú és lány egyenruhát, vagyis a fiúk is hordhassanak szoknyát. (A lányok a legtöbb intézményben viselhetnek nadrágot.)
Magyarországon az ilyesmi egyelőre elképzelhetetlen. Néhány évvel ezelőtt komoly felzúdulást okozott, hogy az óvodai nevelés alapprogramjába bekerült a „nemi sztereotípiák mellőzése”. Bár az anyag összeállítói azt mondták, ez csupán annyit jelent, hogy ne erőltessük az „apa pénzt keres – anya otthon főz” családmodellt, a közvélemény nyomására – amely nem hitte el, hogy nem gendersemleges nevelésről van szó – ez a pont végül kikerült az oktatási programból.
Eltűnt egy 11 éves kislány Oroszlányból – a rendőrség a lakosság segítségét kéri