„Képernyőn keresztül szemlélve magunkat nagyságrendileg többször figyelünk az előnytelennek vélt vonásainkra, gesztusainkra, apróbb testi hibákra, emiatt könnyen negatív irányba torzulhat saját magunkról alkotott képünk” – mondta el Holcsik Erzsébet, klinikai- és mentálhigiénés ifjúsági és gyermek szakpszichológus, aki a Mindennapi Pszichológia Magazin (MiPszi) aktuális számában írt tanulmányt a témában.
A járvány hatására az online létmód vált a legfőbb szociális platformmá: online tanítás, videóhívások és a neten összehozott baráti találkozók lettek a gyerekek, fiatalok életének is a szerves részei. Ez azonban egy sor problémát vet fel, a tartósan monitoron keresztül kapott visszajelzés önmagunkról káros is lehet.
A szakember kiemelte: mindez kamaszkorban a legveszélyesebb, hiszen a személyiség és a testi-lelki adottságok nyilvánosság felé mutatott képe a tini években a legsérülékenyebb. A serdülőkor arról szól, hogy mindenki próbálja a saját élete felett átvenni az irányítást, de az online jelenlét, és az arra adott visszajelzések pont az a terület, ahol nem igazán lehet. „A társas visszajelzés hangsúlyosabb ilyenkor, mint bármely más életszakaszban. A kamasz lesi, várja a többiek reakcióját hajszínére, új pulcsijára, gesztusaira, szóhasználatára, s folyamatosan építi, csiszolja magában énképét ezen reakciók mentén.”
Holcsik Erzsébet elmondta: habár a kamaszok rengeteg képet töltenek fel magukról a közösségi oldalaikra, ezek a „digitális ének” legtöbbször beállított, szűrőkkel feldobott alkotások, amelyen mindenki, így a fiatalok is a lehető legjobban néznek ki. Az online tanórákon azonban nem lehet állandóan tökéletes az arckifejezés, és a maguk számára támasztott elvárásoknak is nagyon nehéz megfelelniük – derül ki a MiPszi cikkéből.
Megoldást nehéz találni, hiszen az online jelenlét kiiktatása többnyire lehetetlen, a szülőknek nincs könnyű dolguk, ha enyhíteni akarják a károkat. „A pozitív visszajelzés nagyon fontos, a szülőknek időnként érdemes kimondani, nyilvánvalóvá tenni, hogy mit tartanak értékesnek, szerethetőnek a gyerekünkben. Ez kapaszkodót, muníciót adhat az önérték kialakításához még akkor is, ha a kamasz nem ad látványos reakciót. Az is fontos, hogy minél több idő és tér legyen biztosítva családi offline programokhoz, ahol az élmény, az együtt töltött idő áll a fókuszban. Emellett, ha a szülő őszintén, esetleg humoros formában beismeri, hogy számára is fárasztó helyt állni az online térben, az is mankó lehet kamasz számára ahhoz, hogy nyíltan beszéljen saját problémáiról” – tette hozzá a szakember.
Nyitókép: depositphotos
Fulladásveszélyes babatermékek tömege az online piactereken, amikből már több ezret eladtak